Zolka naplója

Borzalmak

Érdekes,minél nagyobb az ember, annál inkább szekálják és kibabrálnak vele?
Most lettem óvodás, már akkora legény vagyok, és mást sem hallok, mint hogy így meg úgy, annyira komoly dolog ez, és tessék viselkedni! Nem szabad pityeregni, ha az anyukám ott hagy, úgyis jön értem. Ez igaz, és az is igaz, ha kijöttünk, lehet tombolni. Előbb utóbb úgyis megszokja az ember ezt az egész vircsafot, ha már ennyire nőddögél. A kishúgomnak azért jó, mert még nem szekálják annyit a bölcsődével, pedig annak is ejön az ideje!

2013. április 22.

TEGNAP GYEREKNAP VOLT!

Mégpedig csak nekem szóló gyereknap volt nálunk. Tortával meg mindennel csak nekem rendezték a szüleim, mert három éves lettem! Ilyen három gyertyás szülinapi torta csak egyszer jár az embernek az életben. Meg is volt a parádé, mert meghívtuk a mamikámat is. Jól tettük, mert most aztán nem hiába kutattam a szatyrában, sok ajándékot hozott. Alig győztem tőlük a fejemet kapkodni. Aztán a kishúgom is mindig ott lábatlankodott és szeretett volna belőlük. Nem adtam neki semmit, sőt én akartam elvenni azt, amit ő kapott. Mert ő is kapott egy keveset, szerintem igazságtalanul, mert nem neki szólt a gyertyafújás. Énnekem kellett most elfújni mind a háromat, én meg fújtam is boldogan és izgatottan! A fotósok miatt is izgatott voltam, meg már nagyon szerettem volna tortát enni és az új játékokat szétszedni.

Gyorsan lebonyolítottuk a tortaevést, alig bírtunk szuszogni utána. De az nagyon érdekelt, hogyan működnek az új játékaim, voltak igazán érdekesek.
A kishúgom is gyorsan felfedezte az enyémeket, így aztán kicsit bírkóztunk néha. A felnőttek alig bírtak csitítani bennünket, de azért nagyon élvezték a tortás gyereknapot. Hamarabb ki is merültek, mint én, mégis minket küldtek aludni, ami kész kitolás ilyen játszós napon.

2013. április 2.

ELMENT A NYUSZIKA

Elvonult a nyuszikás ünnep, ezt tegnap utoljára szépen meg is ünnepeltük. Mégpedig egy kis kirándulással. Elmentünk a mamikámhoz egy kicsikét vendégeskedni, és hogy leellenőrizzük, járt-e nála is a nyuszika. Nagyon szép húsvéti díszbe volt öltözve a lakás, és mi már pakolhattuk is szét a rendet, de azonnal! Már a kishúgom is érti, hogyan kell beleártani a másoknak a játékába magát! Önállóan rombol! Én el is bújtam az asztal alá, onnan figyeltem mit csinál, vigyáztam, a picike építőkockákat azért ne nyeldesse le!

Amikor már megfelelő volt a szétpakolás, nekiültünk egy kicsit ebédelni!... Énnekem szokás szerint nem kellett hús meg saláta, csak a süteményt vártam, de nagyon. Az anyukám felváltva tömött bennünket a kishúgommal, mint az éhes kiscsirkéket a bugaci finomsággal. Amikor jóllaktunk, még egy kicsit játszottunk és összepakoltunk. Aztán mindent megcsodáltunk, a mami nyuszis tojásfáját is, még a szekrényre is fel akartam mászni utána. De nem volt pardon, öltözni kellett... A mamikám meg nem akart velünk sétálni, ki akarta pihenni a Húsvétot!

KÖDBŐL TAVASZ

2013. március 11.

A ködből bújt elő a tavasz, vagyis a napocska ma reggel. Már korán elterveztük, hogy el is megyünk boltba mindannyian, mert szép lett az idő a tegnapi csöpögős nap után. Meg hát a kishúgom is rendbe jött, lehet levegőzni meg sétálni.
A mamikám is friss volt a tavasz hírére, mert ő már hazafelé tartott, amikor becsöngetett hozzánk. Lelkendezett, hogy milyen szépen előcsalta már a napocska a tavaszt, mert látta a virághajtásokat a bokrok alján, és a rigók is örömmel énekeltek nekik. Ő sietett már hazafelé, mert korán reggel jó híreket hozott az orvostól. Azért engem figyelmeztetett, hogy siessek reggelizni a boltjárás előtt, és lent vigyázzak a tócsákra, mert bennük fürdik a napocska is, annyira jókedvű az idő.
Nehezen engedtem el a mamikát, alig győztem utána integetni. Megígértem neki, hogy nemsokára elmegyünk hozzá játszani.

2013. február 18.

MINDENKI ÜNNEPELT!

Nagyon érdekes volt, hogy amikor délben betoppantunk a mamikámhoz, nem én, hanem ő kapott meglepetéseket és virágot is. Kiderült, hogy neki van ünnepe. Egy kicsit csodálkoztam, de igyekeztem ám jólnevelten viselkedni! Nem rakodtam szét a játékokat, hanem szépen én is a nagy asztalhoz telepedtem, és ettem minden finomságból, amiből csak kaptam. Na jó, nem sokat ettem, de zokszó nélkül mindent megkóstoltam, amit a felnőttek ettek. Ezt nagyon nagyra értékelték, dicsérgettek, főként a mamikám. A sütiből igen sokat ettem, hamar el is vették előlem, mehettem játszani.

Ekkor kezdődött az igazi ünneplés! A mamikám átvezetett a kisszobába, és megsúgta, hogy én is kapok meglepetés ajándékot tőle, merthogy olyan rendes voltam... Közben a kishúgom is ebédelt. (Csak sorjában, mert együtt nem lehet velünk bírni!) A mamikámmal a kisszobában együtt kikutattuk a titkos kincses táskáját, és találtunk nekem benne egy ajándékot. Egy nagyon klassz zebrás meg pálmafás állatkertecskét, kis átlátszó dobozban... Akkor kezdődött a haccáré, amikor a kishúgom is észrevette, mindjárt kellett neki. Az átlátszós dobozt mindjárt kezelésbe vette, mert jól csörgött, és azonnal szétrágta... Nem baj, mert a pálmafát nem akarta megenni...
Senki nem búslakodhatott ezen a közös meglepetéses ünnepen, igazán mindenki jól járt!