Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mi lett volna, ha...
ZiaRudi 2020. június 14. 12:13 olvasva: 151
Hányszor és hányszor eljátszunk ezzel a gondolattal, mi lett volna ha… ez meg az, így vagy úgy történt volna, ha… így vagy úgy tettem volna akkor, ha… másképp reagálok, ha… másképp válaszolok arra a bizonyos kérdésre? Mi változott volna?
Miért is foglalkozunk ezzel egyáltalán, hiszen akkor ott döntöttünk, hogy jól vagy rosszul, azt majd az idő eldönti. Meghoztunk egy döntést, azt ott, és akkor helyesnek ítéltünk. Akkor miért is foglalkozunk a ha… lehetőségével?
Lehetséges, hogy amikor a döntésünket a másik számára is értelmezhetővé, tényé tettük, kimondtuk, igazából még mi sem gondoltuk komolyan azt?
Igaz, hogy már valamilyen szinten megszületett bennünk az elhatározás, és a változás szele lengte be elménket, de „talán”, nem úgy és nem olyan formában kellett volna a másik tudomására hozni a bennünk zajló történéseket. Igen ez így van!
Nem jól fogalmaztam, kódoltam a mondandómat, a másik nem jól értelmezte, dekódolta a hallottakat, és ezt valahol érezzük folyamatosan a lelkünk mélyén. Az elménk síkján tovább szőjük a gondolataink fonalát, és általa új és újabb, mi lett volna ha…, variáció születik bennünk. De újra megkérdezem. Kell ezzel foglalkoznunk egyáltalán? Mi változik általa?
Mennyi–mennyi feleslegesen eltelő időt áldozunk a ha… gondolatokra, a ha… érzésekre, a ha… tetteinkre. Pedig a ha… nincs is!
Van a múlt, a jelen, és a jövő!
A múlt már elmúlt, nem tudjuk megváltoztatni, nem tudjuk meg nem történté tenni a múltbéli történéséket. Azon dolgozhatunk, hogy a múltban elkövetett hibáinkat orvosoljuk, vagy ne kövesük el újra, ez egy lehetséges alternatíva. De ennyi!
A lényegi rész az a mostban van, ami a jelen! Itt és most kell (kellene) tudatosan élni, megélni a jelenünk minden pillanatát. Minden nap új és új lehetőséget ad, hogy jól csináljuk! Jól csináljuk? Biztos, hogy minden nap azzal foglalkozunk, ami a leglényegesebb lenne az életünkben?
Éljünk tudatosan, cselekedjünk tudatosan, és a lehető legtöbbet adjuk magunkból másoknak!
Abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, és így élünk, és ekképpen cselekszünk, már soha többé nem kell azzal foglalkoznunk, hogy mi lenne ha…
Amennyiben érdekel a folytatás, ....olvass bele a https://www.libri.hu/konyv/jelek-eletszosszenetek-nem-csak-otveneseknek.html
Perzsi.2020. június 16. 08:33
@ZiaRudi: Igazad van, nem lehet túlzásba vinni.
ZiaRudi2020. június 16. 01:01
@TURIKARI68:
Kedves Károly!
Igen, döntünk, ...így vagy úgy! A visszarendezés általában nem egyszerű, vagy tán nem is lehetséges,...ezért gondolom, hogy " mi lett volna , ha..."igazából utólag már sok értelme nincs. Szép estét kívánok, és köszönöm az olvasást! 🙂
ZiaRudi2020. június 16. 00:54
@Perzsi.:
Kedves Erzsébet!
Köszönöm, hogy beleolvastál a blogba. Igen, ez egy érdekes elmélet,... persze jó lenne, ha nem úgy történt volna valami, ahogyan történt, ...de a tény az tény marad. Nem is az a gond, hogy foglalkozunk vele, ha nem szerintem akkor gond, ha sokat foglalkozunk vele.
ZiaRudi2020. június 16. 00:47
@Mikijozsa:
Kedves Miklós!Köszönöm...🙂
ZiaRudi2020. június 16. 00:46
@Rozella:
Kedves Róza!
Köszönöm , hogy ellátogattál a blog bejegyzésemhez. Szerintem is érdemes elgondolkodnunk, mert olyan sokat foglalkozunk azzal, amit már úgy sem tudunk megváltoztatni....
Sajnálom, hogy nem tudtál beleolvasni a könyvembe.
Rozella2020. június 14. 18:05
Szerintem talán jó is lehet, ha ezen (is) elgondolkodik az ember, hasznos lehet a jövőre nézve, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat újra meg újra...
"Éljünk tudatosan, cselekedjünk tudatosan, és a lehető legtöbbet adjuk magunkból másoknak! " ... És vajon mi lett volna:)), ha ez az életrecept" eddig mindenkinél bevált volna ..? :)) Biztos érdekes a könyved, sajnos nem tudtam az ismertetőjét elolvasni, mert már szinte minden megnyitott oldal azonnal sütiket akar elehelyezni a gépen, és én ezt már legtöbbször nem engedélyzem :)
Mikijozsa2020. június 14. 17:33
Jó lett
Perzsi.2020. június 14. 16:32
Jó gomdolatok, és mégis..azért van a legtöbb embernél ha, mert mindig lemozizzuk, de úgy a történteket, hogy az a számunkra legjobban végződjön. Ha ez nem következik be a valóságban, mindig is ott fog maradni aha. Még akkor is ezen agyalunk, ha tudjuk kevés az esélye, hogy bekövetkezzen az, ahogyan mi szeretnénk.
TURIKARI682020. június 14. 16:14
Mi van ha mégis, és hallgatunk a megérzéseinkre.
Az ember a döntéseivel ahogy a másikkal viselkedik bele avatkozik
Az univerzum erkölcsi rendjébe.
Ezért nehéz ez a ha!
Gratulálok!