”Cogito ergo sum”

ZiaRudi•  2020. június 4. 18:29  •  olvasva: 89

Mindenkinél elérkezik egyszer az az időpont az életében, hogy visszatekint. Ez nálam akkor érkezett el, amikor is betöltöttem azt a bizonyos ötvenet. Mindig jó tanuló voltam, így nem az ötössel kezdődő szám volt a sértőn mérvadó számomra. Inkább azon gondolkodtam, elmélkedtem, hogy ennyi évből már kell tudni, levonni tanulságokat. Nehogy újra és újra elkövessem ugyan azokat a hibákat.

Hisz én nem egy mókuskerékben vagyok, ugye?  

Rengeteg mindent sikerült meg-, és átélnem, megértenem és értelmeznem. Ezekből szeretnék egy- egy csokrot átnyújtani olvasásra, vagy mondhatnám azt is, - tanulságul. Imádon a verseket, sokszor úgy ébredek reggel, hogy csak úgy tolonganak a gondolataimban a szavak és mondatok elegye, arra várva, hogy ki és leírjam őket. Pontosan én sem tudom, honnan is jönnek, ki is küldte, küldi nekem, de biztosan céllal teszi azt!

Úgy döntöttem, hogy az első blog bejegyzésem az 2018. évben megjelent Jelek... című könyvemből egy öröké aktuális témával foglalkozó részlet legyen. 


SZERETET...


Amióta világ a világ, minden ember arra vágyik, hogy szeressék. Talán amiben nem vagyunk egyformák, az az, hogy ez a szeretet vágyása, hány ember felé irányul. Vannak, akik azt szeretik, ha sokan veszik körül, és rengeteg mindent megtesznek azért, hogy egy egész hadseregnyi ember legyen körülöttük. Mindenre odafigyelnek, a névnapokra, születésnapokra, társasági összejöveteleket szerveznek, csak hogy fenntartsák a látszatot, hogy őket milyen sokan szeretik. 

Vannak olyan emberek, inkább azt mondom, emberi foglalkozások, akiknek igazából semmit sem kell megtenniük, és mégis oly sokan szeretik, vagy inkább ragaszkodnak a jelenlétükhöz. A mai szóhasználattal, ők a „Celebek”. Rajongó oldalak tömkelegét töltik meg a fotóikkal, a napi életük minden pillanatáról beszámolva, divatot diktálnak a hóbortosabbnál hóbortosabb ruháikkal, frizurájukkal. 

Mások viszont csak pár embert tudnak elfogadni, a szűk baráti és családi körükben érzik jól magukat. Nem vágynak hivalkodó, nagy seregletre, sokkal jobban szeretnek azon emberek társaságában lenni, akiket ismernek, szeretnek. Nem kell szerepjátékot játszaniuk, nincs szükség színjátékra, és így is jól tudják magukat érezni egymás társaságában. 

A szeretetnek hihetetlen sok formája jelen van az életünkben! Igaz, csak egyetlen szóval fejezzük ki, de nem ugyanazt jelenti az egymás közti kommunikációinkban. Egy szerelem is csak akkor marad fenn hosszú-hosszú ideig, ha át tud lényegülni a szeretetbe. Abba a mindent betöltő, boldogító érzéstengerbe, ami nélkül már nem is akarunk élni sem. Létünk elegye lesz a másik iránt érzett vonzás, féltés, a mindent betöltő szeretetünk. Ameddig ezt a fajta szeretet érzést tápláljuk egymásban, addig tart a kapcsolatunk is. Ha ez eltűnik, akkor már nincs miért fenntartani, az már csak a továbbiakban egy csalóka látszat. 

Sokan nem így gondolkodnak, inkább átengedik egy belső szűrőn a szeretet érzését, egy sokkal–sokkal negatívabb érzésvilágba, mint például a megszokás, vagy a közöny világába. Nem gondolom, hogy ez a fajta „átértelmezés” bármelyik félnek is jót tenne, de sokan félnek a változásoktól, és inkább választanak egy rossz alternatívát, mint azt, hogy merjenek lépni, és egyedül folytassák. Szerintem az ilyen fajta egymás mellett élés jóval károsabb, testileg, és főképp lelkileg, mint minden más egyéb lehetőség. Természetesen mindenki magának választ, dönthet így is, úgy is. 

Vannak soha el nem tűnő, múló szeretetek! Ilyen a gyermekeink, szüleink szeretete, amely határtalan, mindent elsöprő, mindent elfogadó, mindent befogadó szeretet érzése. Nincsenek határok, nincsenek olyan gondok, bajok, amelyek el tudnák törölni bennünk azt a mérhetetlen erőt, energiát, ami szeretetünk, amelyet folyamatosan küldünk, sugárzunk, szeretteink felé.....FOLYTATÁS https://adlibrum.hu/katalogus/Zia_Jelek.html  olvass bele!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ZiaRudi2020. június 5. 20:18

@TURIKARI68:
Kedves Károly! Köszönöm, hogy beleolvastál, nagyon jól esett . További szép estét kívánok. Zia

TURIKARI682020. június 4. 20:11

Gratulálok irásodhoz.