Zerge blogja

most már többé, soha nem leszek magányos..hiányod velem marad örökre

lehet, nem írok valami jól, de látnád a mimikám!!!

szavak monoton sorakozásában, Te, a vessző vagy a mondatban

néha fennakadok a világhálón, hagyom, hogy mások gondolatai átszőjjenek, majd egy áramszünetre várok, hogy onnan lepottyanjak pihenni 

szélcsend van

a zúgó bérceken

közeleg az utolsó kutyaév vége

 a hold bujkál

és én is

elhagyatott nyáj a csillagtakaró

magamra húzom

hideg a fényük

szilánkokra bomlik

karcol

és fázom