Zerge blogja
Most
Most lenne jó meghalni míg földet nem érek
credo
én hiszek a magasság mélységében
és hiszem, hogy csakis
ami a mélyből fakad
képes felhőket karcolni
szivárványt festeni
az égbe ment könnyekből
át..
áthidaltalak, lelkem
bolyongok rímtelen-
ül a vállamon az idő
petyhüdt végtelen
odaát
oly sok álnév, álarc után
egy név nélküli sóhaj
egy gyermeki mosoly-fintor
egy ujjbegynyi érintés
-míly mély nyomot volt képes karcolni a szívbe-
az a fránya túlélési ösztön benned
hogy elmentél
mielőtt meg öngyilkoltalak volna
és ez a szelíd békesség szívemben
a viszontlátás ígérete
odaátról integetsz egy gyertyalángban
vagyok
a hang vagyok
mint sírban nyugvók
identitásomnak háttal
tudod
néha azt kívánom
bárcsak megvárnád míg elfordulok
vagy épp foglalt vagyok
vagy épp nem vagyok otthon
csak hogy ne lássam
amint elmégy
mert
belédcsókoltam
az Ő emlékét