Zerge blogja

most úgy érzem fényűztelek messzire ..hiányzol!

Egyik ismerősömmel történt: temetésre kellett menni.Egy munkatársának hozzátartozója hunyt el. Falusi temetés, farkasordító hideg (mifelénk a tél már csak ilyen). A halottas háznál, már a kapuban töltik a lélekmelegítőt: Isten nyugosztalja! Adjon az Úr örök nyugodalmat neki! Megfáztak? Egy pohár pálinkát?.. és így megy ez, mindaddig míg megérkezik a pap. Elhadarja a mondandóját. Majd a templomig gyalog kísérik az elhunytat. Itt következik a gyászmise. A szertartás vége fele felzendül a "megkörnyékeztek engem a halál félelmei". Barátunk, aki elbóbiskolt közben a jóleső melegben, az énekszót hallva, rázendít ő is: Sejjdeeee! 
Két cimbora gyorsan felkapja és vezeti ki a templomból, közben ő tiltakozik: Én eccer innen ki nem, amíg nem táncoltam a menyasszonnyal!

szavak

nem kút, csak egy őz lábnyomában serkent forrás vagyok: kissé zavaros, így az elején, de, majd letisztulok

Tudom: találkozunk újra, hiszen a végtelen is két irányba halad!