Zerge blogja

hullámok számlálását bízd könyvelőkre

hagyd másokra a kulcsok zörgetését
légy varjú hegedűvel, a bolond hordár,
mely decemberben enyvet hord a rügynek


zenés mocsárban, szemérem bajnok,
hirtelen restellj meghalni
mentőautoban, ringó ágyon
rendelj kurvákat, pezsgőt, virágot


és pihenés helyett válaszd a borsot
hogy köszönni tudj, ha nincs nehezedre
azoknak , kik üveget, betont és vasat
raknak a térbe, melyből megszökött Isten

Mircea Dinescu- Exil pe-o boaba de piper

Mohón kortyolom illatod s tenyeremben arcod ölelem
ahogyan a lelkeddel ölelsz át egy csodát.
Perzsel a közelség, arcunk összeér
s te mégis suttogsz: Hiányzol nagyon!
Oly rejtelmesen mondod és oly sóvárogva,
mintha távoli idegenben lennék vándor.
Asszony,
minő tenger lakózik szívedben és ki vagy te?
Énekelj még egyszer nekem a vágyadról,
hogy hallgassalak
és hogy a pillanatok fakadó rügyek legyenek,
melyekből örökkévalóságok borulnak virágba

Lucian Blaga- Dorul

Csak te vagy nekem, te múlandó test

fehér és vörös virágokkal 

homlokod, hajad,

mégsem díszítem,

mert gyenge porhüvelyed

túl szűk a nagyszerű léleknek, melyet viselek

Adjatok egy testet,

ó, hegyek,

tengerek,

egy másik testet adjatok

hadd tombolhassam ki őrültségem!

Ó, Föld, légy a törzsem,

légy mellkasa e féktelen szívnek

A viharoknak, melyek széttaposnak

légy menedék,

légy kelyhe badar énemnek

Az űrben,

majd hallani fenséges lépteim

és elszabadult és szabadnak látnál

mert az vagyok,

te szent föld

És mikor szeretnék

az ég felé nyújtanám  az összes tengerem

mint erős, forró karokat,

az ég felé

hogy átöleljem,

derekát összeroppantsam,

fénylő csillagait csókoljam

És mikor gyűlölnék,

szikla talpaim alá tipornék

árva,

kóbor 

égitesteket

s talán mosolyognék

De csak te vagy nekem,

múlandó testem

Lucian Blaga- Dati-mi un trup, voi muntilor