Zerge blogja

Ez a test nem az enyém.
Csak haszonbérbe vettem ki úgy
száz évre.


Nem az enyém ez az arc,
ezek a szemek..
A tekintet az enyém.
A tekintet, mellyel
előre, hátra, magamba
nézek.


Szinte semmi sem az enyém,
csupán ez a szomj, mely
magába inná a természetet


csupán ez a vágy, mely 
itt tartana mellettem
erre a kis időre..De


előre szólok: nincstelen vagyok
így nem számíthatsz semmire
cserébe

borostás napok közt

emlék botorkál
szemem üres
mindig
miután nélküled
térek vissza
álmomból
új falakon
vén árnyék kúszik
tétován
állok itt

a végtelen negatív végén
tele pozitív gondolatokkal

olykor annyira belédfáradok, hogy pontot szeretnék tenni magamra

rímek nélkül
végre
szabadon

pillanatra kitágult életem