hát nem lexarom?!

itt ül velem szemben. mesél, be nem áll a szája és öröm trónol az arcán. (bakker! De idegen vagy!) közben mosolygok, bólogatok, elütök pár poént..remekül értünk hozzá.-Bocsássatok meg, én..és kilépek. A fürdőszobában minden csapot megnyítok, hogy zajt csapjak. Potyognak a könnyeim, de a legrosszab, hogy az arcizmaimnak nem birok parancsolni. Az asztalon pálinka. Legurul pár pohár, majd még, aztán..ki számolja?!

Kaját rakok az asztalra. Régóta érzett gombóc jön elő, de hősiesen legyúrom pár szelet naranccsal.

Csevegünk. Mesél. Poénkodunk.

Pohár borul.

-jaj, neee! Sajnálom!

-oda se neki. már ideje volt egy fürdetésnek!

megingok, ahogy elindulok. kezem ösztönösen a zsebembe vándorol a doboz után..ne neeeem! Nem akarom hogy lássa

-megártott a lármázóvíz, vigyorgom el magam és beveszik..ezt is.

(nem akarlak a temetésemen látni! Látni??? hahaha.de tényleg, nem akarom hogy tudj róla..se te, se senki!!) mintha ez egy kívánságkosár lenne..Micsoda képmutatás az élet!

..és még arra is gondolok: milyen jó, hogy anyánk mindezt nem látja, mert a szíve megszakadna..lám, csak maradt bennem valami szent (is)