Zenon blogja

Te, kinek megkócolta a szél a haját a folyó partján,

Te, aki álmodni akarsz és mersz velem,

Isten adja nekünk a reményt!

Adja meg az Isten, hogy kikecmeregjünk fogságainkból!

 

Te, aki eljöttél velem, Te, aki hozzám szólsz, 

mikor egyedül vagyok, Te vagy nekem.

Adja Isten, hogy erőm legyen Hozzád!

Adja meg az Isten,hogy megvédjelek,

Hogy megvédhesselek! 

2019.07.31.

Rád terítettem szerelmem köntösét,

De már nem érzed ennek gyönyörét.

Eltűnt a kuckó és az a rét,

Mégis kérem Istent: boldog légy!

 

Maradj örökre vidám és szép,

Ne olvass engem, ne halld a zeném!

 

A szavakon túl van a tett,

A tetteken túl vagyok én,

A megismerés vágya és a remény.

 

Csak a hely, a program, az élmény

Mitől gazdagodni véltél,

Pedig érdekesebb világ van bent,

De odáig nem merészkedtél.

 

Válassz más csillagot, más bizalmast,

Ha menni akarsz, menj

Sose voltál enyém.

 

Sután dobtam Eléd szegényes gyémántjaim,

Összegyűjtött rongyaim, 

Hogy lásd, nem érnek semmit - Nélküled.

Tényleg kacatok, semmit sem birtoklok,

Egyszerűen csak élni szerettem volna Veled.

 

Ne hidd, nem jó ez a vers sem,

Csak együtt alkotni érdemes.

Köszönöm, amit adtál, amit lehetett, 

S ne haragudj rám, ha még szeretlek.

 

Ne hozz levest, nem eszek már,

Ne hozz gyógyszert, nincs orvosság,

Csak egyet - Önmagadat, ha tudnád

Ha tudnád és felvállalnád.

2014.10.15.

Mindez nem lenne, ha...

Ez nem is történhetne meg ma.

Mindegy jegy elkelt, az

előadás mégis elmarad.

 

Mindez másként van, ha...

Szívem másként dobbanhatna ma.

Nem így elkotorva

és elhagyatottan szorongva.

Álmodtál s én álmodtam,

Selymes fűben gázoltam,

Gyöngyház fényű derengéssel

A hajnal csöndje költött fel.

 

S a fátyol színű reggelen

A rét szélén ott remegtem,

Mert álmodtál s én álmodtam,

Mert megálmodtál engem már.

 

Mert álmodtál s én álmodtam,

Hogy selymes fűben gázoltam,

Gyöngyház fénnyel kelt a hajnal

S a napkoron is látszott már.

 

Fátyol színű szép reggel,

Múljon minden bánat el,

Elmegyek, mert megálmodtál,

Mert ismerős lett minden már.

 

Hát jöjj, vezess el,

Ó jöjj, vezess el!

 

Bujkál a nap a fák között ott fent,

A fényjáték engem így vezet,

Lassan lépdelek az ösvény kis nyomán,

A lombokról vízcsöpp hull le rám,

A könnyem csurrant-e, vagy ez a harmat friss vize?

Nem biztos talán semmi sem.

 

Hát jöjj, vezess el.

Ó jöjj, vezess el!

 

Hová hívsz engem, merre vezetsz el?

A dús avar itt lassan oszlik fel.

Rothadó gombák, s kidőlt keresztek.

A hantok közt gyomok tenyésznek.

 

Ó ne, ne hívj el.

Ó ne, ne hívj el!

 

Ezt ismerem,

Ezt ismerem!