Ne félj

Régóta szeretlek.
Valaha sötétben éltél,
Melegben, vakon,
Nyugtató dobbanások érleltek,
Az első lélegzeted fújtam Beléd,
Én voltam a lepedőd, tested új burka.

Ott voltam a téren, én voltam a hintád,
Csodálkozó szemedben a nyár, majd az első hó,
Kezedet fogtam kezdeti lépteidnél, hogy el ne ess,

 
Megmutattam a titokzatos éjszakát, a csillogó égboltot,
Ott voltam, mikor Rád simult a paplan, ha fáztál,
Az első napon az iskolában a padban ültem, vittem a táskád,
Ott voltam, mikor megrepedt leányságod karmazsinja,
Elaltattalak és ébresztettelek,
Szeled voltam és fürdőd,
Igéztem gyönyörű tested.

Most is itt vagyok,
Nyugtató dobbanásaimmal,
Ritmust adva életednek,
Meleget fúvok köréd,
Betakargatlak,
Ne félj,
Szeretlek,
Mindig Veled leszek.