Zenon blogja

Zene
Zenon•  2024. december 4. 23:52

Hol voltál, hol nem voltál

Hol voltál,
Hol nem voltál?
Erdő mélyén,
Ott aludtál.

Valahova messze
El kéne mennünk,
Egy édeni kertbe,
Hogy virágot szedjünk,
Csodás világról
Szól most az álmom,
Hol Együtt vagyunk
Mindörökre!

Egyszer voltál,
Hol nem voltál?
Mezőn jártál,
Ott táncoltál.

Egyetlen mátkám,
Szépséges árvám,
Gyönyörűségem,
Édes mézem,
Kívánlak téged
Mindenképpen,
Hívjalak újra
Szenderkémnek!

Hol voltál,
Hol nem voltál?
Fa odvában,
Ott álmodtál.             

Merre talállak,
Hol rejtőzöl?
Egyre kereslek,
Nagyon szeretlek,
Jöjj ki a rétre
A hajnali fénybe
Hívjalak újra
Szenderkémnek!


(2021)

Zenon•  2024. december 4. 23:41

Hanno álma

Az álom körbe-körbejár,

Hanno álma rám talál.

A parkban járok egymagam,

Hannoként most én is.


Az ősi parkban ősi fák,

Ez az álom mindig visszajár,

A lombok alján bágyadt fény, 

Most Hanno vagyok én is.


A pázsit szép és gondozott,

A tavasz zsong és illatoz',

Az ösvény mellett kis patak,

Most Hanno vagyok én is.


De egyre beljebb húz a vágy, 

Egyre vadabb már a táj, 

Karmos végű liánok,

 Fölsebzik a testem.


De ne félj, ne félj!

Ó, ne félj, nincs veszély! 

De ne félj, ne félj! 

Ó, ne félj, hisz Hanno már nem él!


S az álom körbe-körbejár,

Hanno álma rám talál, 

A parkban járok egymagam, 

Hannoként most én is.


(1986 - a felvétel is)

Zenon•  2024. december 4. 23:21

Züllött éjek

Züllött éjek jönnek sorra, a félelem zihál,

A részegségben széthullt világ széttaposva már. 

Pállott szájú némber csorda újabb koncra vár, 

A szép, új reggel bemocskolva, izzadtságban áll.

Imát mormol korhely kedvvel: ez Bibliánkon nyál!

Megül rá a légypiszok és mind fejünkre száll!

Gőgös képpel némán szemlél silónkban a nyár, 

Kényeskedve játszani kezd és kioldja a zárt...



(1988)

Zenon•  2019. április 23. 19:35

Álmodtál s én álmodtam (dal)

Álmodtál s én álmodtam,

Selymes fűben gázoltam,

Gyöngyház fényű derengéssel

A hajnal csöndje költött fel.

 

S a fátyol színű reggelen

A rét szélén ott remegtem,

Mert álmodtál s én álmodtam,

Mert megálmodtál engem már.

 

Mert álmodtál s én álmodtam,

Hogy selymes fűben gázoltam,

Gyöngyház fénnyel kelt a hajnal

S a napkoron is látszott már.

 

Fátyol színű szép reggel,

Múljon minden bánat el,

Elmegyek, mert megálmodtál,

Mert ismerős lett minden már.

 

Hát jöjj, vezess el,

Ó jöjj, vezess el!

 

Bujkál a nap a fák között ott fent,

A fényjáték engem így vezet,

Lassan lépdelek az ösvény kis nyomán,

A lombokról vízcsöpp hull le rám,

A könnyem csurrant-e, vagy ez a harmat friss vize?

Nem biztos talán semmi sem.

 

Hát jöjj, vezess el.

Ó jöjj, vezess el!

 

Hová hívsz engem, merre vezetsz el?

A dús avar itt lassan oszlik fel.

Rothadó gombák, s kidőlt keresztek.

A hantok közt gyomok tenyésznek.

 

Ó ne, ne hívj el.

Ó ne, ne hívj el!

 

Ezt ismerem,

Ezt ismerem!

 


Zenon•  2015. június 9. 21:12

Dal

Telihold festi rólunk e képet,
Én még nem láttam ennyire szépet,
Kék-aranyba burkolja alakunk, 
Árnyékunk remegőn lép alattunk,
Nézd, mennyire titokzatos a jel.


Andi & Zsolti - Mit tehetnék