Zenon blogja

Gondolatok
Zenon•  2021. szeptember 7. 15:43

Ez már nem én vagyok

Ez már nem én vagyok,

Csupa homok, csikorgás

Elmém, ifjan éles volt

mára puha folt

a múlt,

lazult

a virágzás és a hajnalok bíbor verejtéke

állott borrá savanyodott. 


Zenon•  2021. április 3. 15:48

Három

A háromfejű sárkány, 

Mindeközben járvány,

Az igazság is három,

Azt is alig várom.

 

Így hát maszkban mondom el,

Ki aranyágra lel, 

Aki magányban ébred,

Majd úgy is alszik el.

 

Három nap múlva,

Nem kell már sonka,

Elér Hozzád újra.

 

Három nap múlva,

Ki lesz csomagolva,

Ünnephez a torta.


2021.04.03.


Zenon•  2019. április 4. 17:25

Tavaszundor

Mi ez a bűzös televény?

Ős pöcegödrökben felpöffedő kelbimbók.

Mi ez az izgágaság?

Pondrók mocorognak a zsíros földben,

S ez lenne szép?

Betegséget, ragályt terjesztő csimbókok, 

termékenységet hajszoló porzások...

Csitulj már!

 

E láz elsorvaszt, halált érlel,

El hát az összes madárfészket,

És szép telemből ne szűrj mérget,

De hűs márványból szakajts éltet!

 

Ám a legfőbb bűnöd mégis eztán jön:

A nyár, s erre nincs mentség, ha beköszön!

Zenon•  2016. augusztus 19. 20:23

A Te lakásod

Én nem tudom, hogy merre vagy.
Nyaranta ez előfordul.
Elbújsz, játszol, tán kicsorbulsz?
De a lakásodban nem vagy.
 
Én nem tudom, hogy merre vagy.
Augusztus sötétjében?
Vasalások örvényében?
De a lakásodban nem vagy.
 
Ki tudja most, hogy merre vagy?
Érlel Neked a nélkülem?
Azt az időt Te adod meg,
De a lakásodban nem vagy.
 
A Te lakásod az enyém?
A Te lakásod nyeremény?
Alkotsz velem, érlelsz reményt?
A Te lakásod a miénk?
 
Én nem tudom, hogy merre vagy,
De a lakásodban nem vagy. 

Zenon•  2016. május 9. 11:36

Ezek

Ezek kifosztanak,
Elmélet zsibbasztják,
Csoszognak-motoznak.


Ezek Istent veszik szájukra,
Miközben üvöltve árulkodnak,
Féregként rágják agyamat.


Ezek begyömöszölnek,
Követelnek, hogy hasonlítsak
Hozzájuk és legyek rokkant.


Ezek meg akarnak törni,
Virrasztásra kényszerítenek,
Jövőtlen életet, halált ígérnek.


Ezek szamárfület mutatnak,
Süketek lévén zenémet nem hallják,
Születésüktől fogva sántítanak.


Ezek őrültek,
Velük bicegek
A nagy semmibe.