Zenon blogja

Gondolatok
Zenon•  2024. november 30. 12:29

Vége

A halál szaga körülleng
Éteri és bomló
A Mennyek zászlajai lobognak
Égnek a Kínok füstoszlopai
Belül nincs semmi
kívül sincs semmi

Körbejár az Idő
Megfulladt
Vak
Ostoba
Gyarló

Már nem esendő
Pernye száll
Vége

Zenon•  2024. november 2. 10:17

Hiedelmek rabja

Gonosz hiedelmek rabja
átkot szül, és foganatja
nem bogoz lelken kötést,
Nem űz lázat,
Nem óv, nem védelmez.
 
Csak képeit ragasztgatja,
Szemeimet kilukasztja,
Sérelmeit így dagasztja,
gúnyt ölel szándékosan odacsap,
szép kezével sem törődik,
Ritka békét sem kér.
 
Őröli a mantrát:
Bűnös, bűnös - hagyjál!
Elege van, véget szít,
Soha semmit nem enyhít,
nem bocsát, falhoz állít,
Kudarcot hív, abban bízik,
Nem bennem, aki itt ír.
 
Akkor sírj hát! Cinkos nyálka,
Elvetélő, édes mátka,
gyönggyel kivarrt nyoszolyába',
Tipegős, lassú mosolyába
és a merev, üres táncba,
nem békül, bár neki járna
kerek erdő közepébe,
Annak is egy fa tövébe
egy kis idő pihenésre,
pihegésre, ölelésre.
 
2016.10.05.

Zenon•  2024. november 2. 09:58

Dallá érlelte

Amire öröktől vártam megérkezett,
Súlyos múltból, bosszúból feloldozott,
Édes fonalat húzott, felékszerezett,
Dallá érlelte a gyötrelmeket.
 
A pipogya alvó kisded szaglik,
- Hé, már megint cserélni kell a büdöst!
Sírását soká hagyják - kivörösödik.
- Adj, már valamit enni neki!
 
Nem csitítják, nem ölelik, nem becézik,
Nem figyelik, nem őrzik, nem szeretik,
Az este mindig sötétben füröszti,
Félelmét, szerelmét hiába üvölti.
 
Gyakorta légszomj kísérti,
Hangokra rezzenve fuldoklik,
Szüleit magához képzeli,
Vállukat álmába idézi.
 
Ma nem zokog oly keservvel,
Gyakorlott már a hideggel,
Ismert közöny halkítja újra,
Felfogni még Ő sem akarja.
 
Vádak és gúny éri utol,
Csodáját lefokozzák,
Szerelmét nem hiszik,
Ugyanúgy odavetik:
Adj már valamit neki!
 
Ennek enni sem kell -
Ennek semmi nem kell -
Ennek jó más rongya -
Maradjon ott ahol van!
 
Mit ér a sok év?
Kivel, mikor, hol?
Ennek elég a penészes fal,
Mit képzel, hogy engem akar?
 
Bár sötét e kép és nincs üzenet,
Mégsem káprázat, mégis hiszem,
Hogy egyszer valóra válik, igen:
a jó és Érted érdemes.
 
Érdemes tartani életem.
Talajt kínálsz gyökeremnek.
Mert megtaláltam, akit kerestem,
A felem, mi gyógyulást hoz Neked.
 
Oktalanná válik a bú,
Ahol vagyunk a tűz kigyúl,
Meztelenül leszünk szebbek,
Máztalanul fényesebbek.
 
 2013.09.18.

Zenon•  2022. szeptember 10. 19:11

Fogságban

Csak jön, jön egyre közelebb,
Lassan, simán tekeregve.
Kígyóidő, - félelmekkel.
Szándéka tiszta, nyilvános,
Gőgöt szitál a homályból.
 
Várandós már kezdetektől,
Semmi nem védhet meg ettől,
Az imáidra felhorkan,
Sűrű gáncsot tett a múltban,
Torz táncát eljárja újra.
 
Ezért lázas minden szerelem,
Ezért csorbul az, mi eleven,
Ezért veszi eszed hiteden,
Ezért hordja szét a sikered.
 
Gyönge vagyok már, terülök,
Szürke tóba így merülök,
Engedj közel, mert szédülök,

Mert szárnyatlanul repülök.




2022.09.10.

Zenon•  2022. szeptember 4. 10:04

Tavasz

Ugyanaz a dal, ugyanaz a sablon.
Nekem tavaszom volt,
lassan gyógyuló kikelet
Hajnalonta a temetőket jártam
orromba égett a virágok illata
- Te akkor se voltál sehol -
Lépcsősorokon jöttem le a parkba
Kőszobrok néztek rám,
éjjel messzire mentek
- Akkor se meséltem,
Csak egyedül a Holdnak -
Örökké tart az a tavasz
Virágzó és halott
A gerlék azóta is ott nyugszanak
hűvös estében az elhagyatott
ösvény végén, a sehová nem vezető
napokban.
Nekem tavaszom van,
Mert nem vagy sehol
- Szomorú kikelet -
Vadrózsa lugas alatt
a lócán olvasok rólad
Egyedül vagy nélkülem

- Fájlak


2022.09.04.