Karmazsin

Zenon•  2024. november 2. 10:02  •  olvasva: 114

Karmazsin Napba karmoltam,
Sikítva, félve harcoltam,
Ájultan feküdtünk merülten,
Ágyúink forrón hevültek.

Fekete óceán hullámán,
Fekete könnyek tajtékján,
Sötétbe vitt el naszádunk,
Fekete pokolba leszálltunk.

Fehérbe öltözött a templomkert,
Fehér kórus himnuszt énekelt,
Fehér kelmére vetkőzött a táj,
Fehér minden, de karmazsin a szád.

Karmazsin rózsáim kinyíltak,
Karmazsin hajnaltól riadtak,
Karmazsin árnyék a falakon,
Karmazsin hattyúk a tavadon.

Fekete viharban fekete szél,
Fekete válladon fekete fény,
Fekete galaxis eltűnik nyomtalan,
Fekete bájital nem oltja szomjamat.

Fehéren sóhajt most fentről a menny,
Fehérlő záportól tűnik a szenny,
Fehérre mossa viseltes énünket,
Kibontja valódi, fehérlő lelkünket.

Karmazsin vallomás tüzeli testemet,
Karmazsin pántlikád szabadon viseled,
Karmazsin szerelem átemel mindenen,
Karmazsin szerelem igazi, higgy nekem!

2019.05.02.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zenon2024. november 6. 04:13

@liketorn: Köszönöm a hozzászólásodat! 2024 is tud ilyet.

liketorn2024. november 4. 16:27

Jó hogy elővetted és leporoltad bátor versedet! Igazi életerő duzzad benne/vajon 2024 is tud ilyet? :(/. Néha bár visszatérhetnénk. Máskor meg elfoglaltak vagyunk :) akárhogy is, különleges mementót hoztál.