Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Karmazsin
Zenon 2024. november 2. 10:02 olvasva: 114
Karmazsin Napba karmoltam,
Sikítva, félve harcoltam,
Ájultan feküdtünk merülten,
Ágyúink forrón hevültek.
Fekete óceán hullámán,
Fekete könnyek tajtékján,
Sötétbe vitt el naszádunk,
Fekete pokolba leszálltunk.
Fehérbe öltözött a templomkert,
Fehér kórus himnuszt énekelt,
Fehér kelmére vetkőzött a táj,
Fehér minden, de karmazsin a szád.
Karmazsin rózsáim kinyíltak,
Karmazsin hajnaltól riadtak,
Karmazsin árnyék a falakon,
Karmazsin hattyúk a tavadon.
Fekete viharban fekete szél,
Fekete válladon fekete fény,
Fekete galaxis eltűnik nyomtalan,
Fekete bájital nem oltja szomjamat.
Fehéren sóhajt most fentről a menny,
Fehérlő záportól tűnik a szenny,
Fehérre mossa viseltes énünket,
Kibontja valódi, fehérlő lelkünket.
Karmazsin vallomás tüzeli testemet,
Karmazsin pántlikád szabadon viseled,
Karmazsin szerelem átemel mindenen,
Karmazsin szerelem igazi, higgy nekem!
2019.05.02.
Zenon2024. november 6. 04:13
@liketorn: Köszönöm a hozzászólásodat! 2024 is tud ilyet.
liketorn2024. november 4. 16:27
Jó hogy elővetted és leporoltad bátor versedet! Igazi életerő duzzad benne/vajon 2024 is tud ilyet? :(/. Néha bár visszatérhetnénk. Máskor meg elfoglaltak vagyunk :) akárhogy is, különleges mementót hoztál.