Hiedelmek rabja

Gonosz hiedelmek rabja
átkot szül, és foganatja
nem bogoz lelken kötést,
Nem űz lázat,
Nem óv, nem védelmez.
 
Csak képeit ragasztgatja,
Szemeimet kilukasztja,
Sérelmeit így dagasztja,
gúnyt ölel szándékosan odacsap,
szép kezével sem törődik,
Ritka békét sem kér.
 
Őröli a mantrát:
Bűnös, bűnös - hagyjál!
Elege van, véget szít,
Soha semmit nem enyhít,
nem bocsát, falhoz állít,
Kudarcot hív, abban bízik,
Nem bennem, aki itt ír.
 
Akkor sírj hát! Cinkos nyálka,
Elvetélő, édes mátka,
gyönggyel kivarrt nyoszolyába',
Tipegős, lassú mosolyába
és a merev, üres táncba,
nem békül, bár neki járna
kerek erdő közepébe,
Annak is egy fa tövébe
egy kis idő pihenésre,
pihegésre, ölelésre.
 
2016.10.05.