Hanno álma

Az álom körbe-körbejár,

Hanno álma rám talál.

A parkban járok egymagam,

Hannoként most én is.

Az ősi parkban ősi fák,

Ez az álom mindig visszajár,

A lombok alján bágyadt fény, 

Most Hanno vagyok én is.

A pázsit szép és gondozott,

A tavasz zsong és illatoz',

Az ösvény mellett kis patak,

Most Hanno vagyok én is.

De egyre beljebb húz a vágy, 

Egyre vadabb már a táj, 

Karmos végű liánok,

 Fölsebzik a testem.

De ne félj, ne félj!

Ó, ne félj, nincs veszély! 

De ne félj, ne félj! 

Ó, ne félj, hisz Hanno már nem él!

S az álom körbe-körbejár,

Hanno álma rám talál, 

A parkban járok egymagam, 

Hannoként most én is.

(1986 - a felvétel is)