Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fogságban
Zenon• 2022. szeptember 10. 19:11 • olvasva: 99
Csak jön, jön egyre közelebb,
Lassan, simán tekeregve.
Kígyóidő, - félelmekkel.
Szándéka tiszta, nyilvános,
Gőgöt szitál a homályból.
Várandós már kezdetektől,
Semmi nem védhet meg ettől,
Az imáidra felhorkan,
Sűrű gáncsot tett a múltban,
Torz táncát eljárja újra.
Ezért lázas minden szerelem,
Ezért csorbul az, mi eleven,
Ezért veszi eszed hiteden,
Ezért hordja szét a sikered.
Gyönge vagyok már, terülök,
Szürke tóba így merülök,
Engedj közel, mert szédülök,
Mert szárnyatlanul repülök.
2022.09.10.
Zenon2022. szeptember 11. 12:23
@liketorn: Nem hinném, hogy visszasírom ezt a helyzetet. Ami a verset illeti, nos volt jobb, ez tény, de nem írtam 5 ezret, miből 10 tényleg jó. Ez így elmegy, valójában szabadvers volt, ám megcsonkoltam a rímekért, ezért kissé sutává lett, így is többet foglalkoztam vele, mint szoktam. 5 perc helyett vagy 20-at. Köszönöm a hozzászólásodat!
liketorn2022. szeptember 11. 10:29
Az én eszem már régen elment :) viccet félretéve sok a baj, nehéz lesz odakint is, lehet visszasírod ezeket a belső viszályaid, mikor még nem volt nagyobb gond - bár kívánom az ellenkezőjét, és hogy megoldódik. Tényleg. Véleményem szerint ha valaki már tud jobbféle verset generálni, érzékeny, jobbat érdemel...