Dallá érlelte

Amire öröktől vártam megérkezett,
Súlyos múltból, bosszúból feloldozott,
Édes fonalat húzott, felékszerezett,
Dallá érlelte a gyötrelmeket.
 
A pipogya alvó kisded szaglik,
- Hé, már megint cserélni kell a büdöst!
Sírását soká hagyják - kivörösödik.
- Adj, már valamit enni neki!
 
Nem csitítják, nem ölelik, nem becézik,
Nem figyelik, nem őrzik, nem szeretik,
Az este mindig sötétben füröszti,
Félelmét, szerelmét hiába üvölti.
 
Gyakorta légszomj kísérti,
Hangokra rezzenve fuldoklik,
Szüleit magához képzeli,
Vállukat álmába idézi.
 
Ma nem zokog oly keservvel,
Gyakorlott már a hideggel,
Ismert közöny halkítja újra,
Felfogni még Ő sem akarja.
 
Vádak és gúny éri utol,
Csodáját lefokozzák,
Szerelmét nem hiszik,
Ugyanúgy odavetik:
Adj már valamit neki!
 
Ennek enni sem kell -
Ennek semmi nem kell -
Ennek jó más rongya -
Maradjon ott ahol van!
 
Mit ér a sok év?
Kivel, mikor, hol?
Ennek elég a penészes fal,
Mit képzel, hogy engem akar?
 
Bár sötét e kép és nincs üzenet,
Mégsem káprázat, mégis hiszem,
Hogy egyszer valóra válik, igen:
a jó és Érted érdemes.
 
Érdemes tartani életem.
Talajt kínálsz gyökeremnek.
Mert megtaláltam, akit kerestem,
A felem, mi gyógyulást hoz Neked.
 
Oktalanná válik a bú,
Ahol vagyunk a tűz kigyúl,
Meztelenül leszünk szebbek,
Máztalanul fényesebbek.
 
 2013.09.18.