Wolfsax blogja

Alternatív alpári alaktalan alakok

Álmossággal átitatott áramló árnyékok

Bugázott béemvével brummogó balekok,

Cápabőr cipőben cammogó cigányok,

Csodákkal csalók cserzik csakrátok

Dézsmáló dolgozók, daloló diákok

Elmenekülő elme, elérhetetlen emlék,

Énemben éktelenül éverzrednyi érték

Foltos fazekakban, fulladozó fecskék,

Goromba gerlék, gőzölgő gázok,

Gyárias gyámoltalan gyanakvó gyászok

Haldokló heringek, hülye halászok,

Irgalmas imáim, idióta indokok,

Jótettek, játékok, jámbor jóborok

Kalmárom kelméje keblemen kérkedik

Láttató lepletlen lelkem lidérckedik

Majszoló Mózesek, mesevolt mormogó

Nemvagyok, nemleszek néma, naplopó

Osztályrész, osztályzat, osztódó oltalom

Polgári perekre pukkanó porhalom

Rontó rémületbe révülő rétegek

Sántán savanyún sótlanul sérteget

Szintén szótlanul szenvedő szabadság

Tudom tán tévútón toporgok töprengve

Unott utálatom - unoszoló "úgysemre"

Üvöltő ürülék ügyembe üledő

Voltam vak vágyaim váránál várvédő

Zajos zimankóra zord záróima zendül

rímjeim romjain remegve rágódok

hová hajt hevesen hitem ha háborgok

sarlatán sekrestyém sárlepte sátor

bódító bizalom buta és bátor

Ismerős az érzés? Apró pillangók a gyomrodban...

Nekem csak egy röpköd, tétován, csúnya s ormótlan,

Szenvedve zihál, folyvást keresi a társait,

Megmentem-e azzal ha letépem a szárnyait?

Repedt öreg padon, ülök én a kertben,

S elmém találgatja, van-e értelem e tervben,

Úgy bolydul fel életem mint széltől az avar,

S ha semmi sem történik, ugyanúgy zavar.

Nézem ahogy a tél, halvány gyöngye karja,

Dacolva a nyárral még a tavaszt akarja,

Hogyne akarná, hisz benne tovább élhet,

Én sem engednélek el, míg élet az élet.

mindenem mindenem megvan megvan

értelmem értelmed hol van hol van

kell-e még kell-e már lennünk mennünk

nem is volt a miénk s eltűnt eltűnt