Wolfsax blogja
SzerelemBe my Quarantine
Ülök a teraszon, s a az idő csak repül,
A hamuzóba egyre több cigicsikk kerül,
Mintha már fáznék, kicsit remeg a kezem,
Billentyűm csapkodom s rázom a fejem.
Billentyűm hangja, kusza ritmusban jár,
S már lábam is remegve, tán melegre vár,
Képernyőm fehér fénye világítja arcom,
Én így vívom magammal meg minden harcom.
Ülök a teraszon, egyedül gépelek,
Mondták már, s mondram is, örökre ég veled!
Most rád nézek a sötétbe, Te ismeretlen lány,
S csak annyit kérek: Be my Quarantine!
Utolsó dobbanások
Kitörni képtelen elfojtott szürkeség,
Van bennem, Van bennem.
Utolsó sóhajom téged hív,Add nekem, Add nekem.
Bénultan fekszem, miért nem vagy
Itt velem, Itt velem?
Nem leszel, tudom én, s halálom,
Itt lelem, Itt lelem.
Ismerős
Ismerős az arc, már 20 éve látom,
Más úton jöttünk, nem volt közös a lábnyom,Most mégis csak az ölelésed vágyom,Úgyanaz a film, de már másképpen látom.Ismerős a hang, évek óta hallom,Máshol jártam eddig, némán vívtam harcom,Most mégis úgy szólít, mint festőt az alkony,Ha nem vagy velem, a nevedet suttogva alszom.
Ismerős az érzés, álmaimból régen,Most a testemben kering, mint madarak az égen,Olyan temrészetes, szinte már a részem,A sötétben járva csak Te vagy a fényem.
Kéreg féreg.
Minden hangra rezzen a testem. Félek.
Így élni gyötrelem, meghalnék. Méreg.Szerettem s szerettél,de bántottál. Féreg.Mi puha volt s szép, elmúlt már. Kéreg.Kártyavár
A vers "zenés" verziója: https://www.youtube.com/watch?v=eqC9bu5G8Sk&feature=youtu.be
Mondtam már párszor, hogy ne keverj össze,Azzal a sok szarral, ki a lelked össze-vissza törte.Láthattad, mindig melletted álltam,Adtam amit adtam, de semmit sem vartam,
Csakhogy,
Szeress ha szeretsz, ès èreztesd nèha,Nem a semmiert harcolok, de elszakadt a cèrna, kedvesnek lenni nem kerül pénzbe,Még itt vagyok, de ne feledd csak egyszer lökhetsz félre.
Azt hittem vágod, hogy legbelűl én ki vagyok,Még akkor is ha pár sztorit az életemből kihagyok,A szívemből a fájdalom most karcol fel az égig,Láthattad a szerelmet nálam tettekben is mérik.
Ez egy kártyavár, és ha összedől,Akkor mindent elsöpör,Hiába szeretek, ha elfogy az erőből,Megyek míg bírom, de nem kezdem előlről.
Ez egy kártyavár, és ha összedől,Akkor mindent elsöpör,Vártam hogy meglásd a fényt,Amit mutatok,De ha boldog vagy a sötétbenÉn hiába ugatok...
én nem vaghyok az aki a szerelembe szerelmes,Hiába vagy a mindenem ha minden percem keservesÉn vagyok a bolygó és te voltál a napomnem kell a fényed ha csak fájdalommal kapom
Nem vagyok koldus, hogy a kegyeidért remegjek,Nesze itt egy szeretlek vacsorára egyed meg,Én vagyok az aki mellett nem vártak kétségek,Nyeltem minden kínt, de most mindent széttépek,
Nálam is változott a fontossági sorrend,Addig tapostál rajtam, míg te maradtál ott lent,Pár napot adtál, hogy érezzem boldog vagyok,Rugj belém még párat, nem koppantam elég nagyot.
Bódító dallamok a fejemben úgy szólnak,itt a homály árnyékában vége minden jónak,Keserűen egyedül,közben kint vár annyi kurvaDe a szívem csak téged vinne a örök életútra.
Cetlikre írok hátha szétszórja a vihar,És holnap úgy kelek fel hogy a fájdalom már kihalt,Nem remélek mert már, nem tudom hogy mi igaz,Elfogyott az erőm,az hogy élek már kevés vigasz.
Próbára tettél párszor, a teszteiden átmenteműNeked 100 esélyed volt, de Te hagytál ott engem,Bizonyítottál, igaz nem azt amit vártam,Oké akkor csá, ne feledd könnyes szemmel álltam.