Wolfsax blogja

Irodalom
Wolfsax•  2015. január 29. 03:56

Jajj de nagyon meghaltam.

Meghaltam.A szemem rebbent egyet, a szívem dobbant még párat.

Jajj de nagyon meghaltam.

Olyan érzés volt, mintha szappanos parafadugó volnék, akit egy lehetetlenül kis 

résen akarnak átpaszírozni... és sikerült.

Átpaszírozni...meghalni.

Most itt állok, vagy ülök, vagy tudomisén mit csinálok, itt a semmiben, a nagy fényáradatban, test nélkül.

El sem hiszem hogy meghaltam...

Milyen kis senki voltam így utólag nézve. Egy kis senki, nagy álmokkal.

Kurva nagy tervekkel haltam meg.

Egyet sem sikerült véghez vinnem. Talán azért, mert lusta voltam. Lusta és semmirekellő, ábrándozó, de legfőképpen

LUSTA.

Meg vagyok halva... az autóm meg felvan csavarodva a fára.

Bezzeg a köcsög macska túlélte, én meg itt kaparom a lelki kezeimmel a fényfalat.

Legalább nem nyomja a telefonom a lábam. Mondjuk se lábam se telefonom se zsebem, de 

nem nyomha és ez a lényeg. Nem? Csak pozitívan, mint az AIDS teszt.

Én meghaltam. Te meghaltál. Ő meghalt. Mi meghaltunk. Ti meghaltatok. Ők meghaltak.