Wolfsax blogja

Ismerős az érzés? Apró pillangók a gyomrodban...

Nekem csak egy röpköd, tétován, csúnya s ormótlan,

Szenvedve zihál, folyvást keresi a társait,

Megmentem-e azzal ha letépem a szárnyait?

az utolsó perc majd eljő, s Te nem tudod

tart-e még vagy vége lesz, és a világot itthagyod

reméled, hisz ember vagy hogy van következő pillanat

remélj hisz csak ennyid van, de majd ez is itt marad

Szélsodort papírlap, esőben szétázó,

Van, ami nem múlik, s lelkemet tépázó,

Elfojtott érzések fényénél mélázó,

Életlen sziluett, önmagam álcázó.

Azt akarom, hogy nevess! Őszintén szeress!

Azt akarom, hogy hagyj, aztán meg keress!

Azt akarom hogy szeresd, mert ÉN szeretem!

Azt akarom, hogy érezd, ez igaz szerelem!

Azt akarom hogy te légy a takaróm, ha akarom!

Ha nem fázom legyezz, simogass, ott ahol akarom!

Ha örülök, örülj, mert ÉN vidám akarok lenni!

Boldoggá teszlek, mert akarom, így működik. Ennyi!

Nehéz fájó, féktelen, pusztító erő,

Romboló-tomboló, zaklató árnyék,

Mellette érzem, hogy semmivé válnék.

Életem egy életért, van-e nagyobb ár?

S a  végtelen, ha véget ér, utána mi vár?

Azt kapom amit adok, vagy azt ami jár?

Életem egy életért? A sötétségbe zár.