Félédes - Feledés

Wolfsax•  2018. július 11. 00:12


Félédes - Feledés




Most tisztán kell látnom, én futnék utánad, de odébb kell állnom,

Hiába üvölt a szív, ha az élet mindig máshová hív,

Hiába szólít a száj, ha maradni nem tudsz, menni muszáj,

Hiába teljes a kép, ha lobog a tűz, de nem olvad a jég.


Az a mosoly,  ami ragyog, ha a mosolyod a nap én a víztükör vagyok,

Az a szem ami megigéz, ha a szemed a hold én a farkas ki belenéz,

Az a fürt ami játszik, ha a hajad az eső én aki alatta ázik,

Az a lány akit látok, ha Te vagy az a lány én bármeddig várok.


A lehelleted ég az ajkamon,játszom a tűzzel, de érezni akarom,

Józanító szavak, simogatnak majd zúznak de nincs benne harag,

Ez a tiltott rengeteg, kérlek ne engedj be, ha a szíved ajtaján csengetek,

Lökj el, hogy majd úgy jöjjek vissza, hogy a barátod vagyok és a szívem már tiszta.


Mint az égen a csillagok, egy terasz, egy pléd, én mindig itt vagyok,

Ha valami fáj és nehéz a lelked, gyere át hozzám és beszéljünk egyet,

Egy ölelés és elszállnak a gondok, egy szavadba kerül és érted falakat bontok,

Mindig itt leszek neked, ha elakarsz érni csak nyújtsd ki a kezed.


Most tisztán kell látnom, én futnék utánad, de odébb kell állnom,

Hiába üvölt a szív, ha az élet megint máshová hív,

Hiába szólít a száj, ha maradni nem tudsz, menni muszáj,

Hiába teljes a kép, ha lobog a tűz, de nem olvad a jég.


Veled még a csend is lüktet, az érintésed minden bajt megszüntet,

A csókodtól megremeg a lelkem, lehet ezért kell távolabb mennem,

Őrülten kíván minden sejtem, zárom a múltam, mind felejtem,

Mindenem odaadnám neked, de a szívem vitorlát bont, Ég veled.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!