Wolfsax blogja

a hófehér vásznon is a foltot keresem

tán ezért vannak mellettem olyan kevesen

ítélkező, konok s néha érthetetlen vagyok

nem mindig szép az amit magam mögött hagyok

mégis fúj az élet szele körém olyat ami szép

igazán csak akkor érzed a nap hiányát ha beborul az ég

s most hogy ilyen hideg lett, hiányzik a kabátom

egy imám van s egy kívánság, gyógyulj meg barátom!

Új világban új szokások,

Vírusok és koronások,

Karanténban kell most élni,

Minden tüsszentéstől félni.

Mégis van mit ünnepelni,

Sonkát-tojást, inni-enni,

Fenekünkön otthon lenni,

Locsolni sem lehet menni.

Most én vagyok a legszarabb ember, vagy a legemberibb szar?

Fogyasztóvá váltam aki mindig mást szebbet, jobbat s újat akar?

Vagy csak van egy álmom s várom hogy fátylával majd az betakar?

Nyers féreg , vagy önmagát s érzelmeit elnyomó mártír ki elkapar...

Mit kellen tennem, ha egy részem érzi, hogy nem szeret?

Érzi, hogy nem mindent, csak majdnem mindent tenne meg érted?

Szeretlek én ha ezt érzem? Elvérzek ha vérzem?

A szerelemnek elvérzés a vége? S ha az akkor vérzően szeretni nem is szerelem...

Meghalni minden pillanatban s akaratunk ellen cselekedő testünk figyelni...

Karjaink amelyek emelkednek, ölelnek, húznak közelebb, akkor is ha eszed mást parancsol...

Ez lenne a szerelem nekem s emiatt szenved most Ő is s én is és szenvedtek annyian....

Ha velem van a baj, tán 30-40 év sem kell s megszűnik a probléma...igyekszem!

s most engedtem el őt egy perce, sírt s én is de csak magamban

itt ült velem szemben, szerettem, de mindent csak tagadtam

szeretem most is de érzem, valahogy a sorsunk nem egymásé

őszinte szavakkall szúrtam szíven, hogy boldogan legyen másé