Isteni állatkert

Voltam a múlt, leszek a jövő,
jelenemben az idő csel-szövő,
ködbe temeti a múltamat,
jövőben mutatja az árnyakat,
megvéd magától, vagy bosszút áll,
elbújhatok, de mindig rám talál.

"Egy vers még nem mutatja, milyen az ember,
Hisz hazudhatnak a leírt szavak!"
De aki a kezébe tollat fog,
szavaiban mindig saját maga marad, 
hisz verset nem az ész, hanem a lélek ír,
így minden betű lelkünkből egy pillanat...
 
Idézőjel: mérleg66 verséből van (köszönet a szép gondolatért)

A szerelem örök, csak az alany változó,
a szerelmes ember egy örök álmodozó,
az álom viszont nem fog tartani örökké,
a szerelemmel együtt válnak üstökössé.

Nem értem... de talán jobb is így,
biztosan fájna ha érteném,
volt idő, mikor egyek voltunk,
most az életünk: külön-vélemény.

Vérszag: Érzik...
Aki vérzik: nem beszél.
Kezében levél... írta.
Vérből tinta. Már nem fáj.
Halál-táj. Utolérik.
Becserkészik...