Vörösmaty forog a sírjában

Vörösmarty Mihály: Szózat - evokáció? átirat? (nem tudom...csak úgy jött...vajon miért?)
 
Haza-földtől függetlenül
legyél mindig magyar,
itt születtél, de szemfedőd,
mindegy, hogy hol takar.
 
Az országhatáron kívül
van még számodra hely,
itthon csak ver a sors keze,
élned szegényen kell.
 
Ez a föld csak volt apánké,
vérük hiába folyt,
a múltunk összes szent neve,
zokogva ránk sikolt.
 
Itt küzdenénk, de nem lehet,
gyengülnek karjaink,
bilincsbe kötik elménket,
kihalnak sarjaink.
 
Szabadság? Hamis romvilág
töri álmainkat,
menekülnek legjobbjaink,
itt csak más nép vigad.
 
Ennyi szerencsétlenség közt,
ily sok nyomor után,
éhezve és csontra fagyva,
ez nem az én hazám!
 
Ez már más népek hazája,
szívem rájuk kiált:
Hagyjátok el országunkat,
nem akarok halált!
 
Az nem lehet, hogy a magyar
haljon az álmáért,
ne a mi jövőnk bűnhődjön
hazaárulásért!
 
Az nem lehet, hogy nincs erőnk,
nincs bennünk akarat,
tovább nem sorvadozhatunk,
a kapzsiság alatt.
 
"Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
 
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll."


Az idézőjeles rész az Ő verséből való...