Láng-virág

WhiteWolf•  2019. február 23. 10:11

A hegyvidékek gyermeke vagyok,
a bűvös Holdanya fény-leánya,
a tavi alkonyat álmot hozó,
az ébredő hajnal látomása.
 
Állandó vagyok a pillanatban, 
az életet tápláló változás,
bennem a végtelen út kezdete,
s a megérkezésben a távozás.
 
Vagyok, aki mindig befelé néz,
így kerekben látom a világot,
mosolygó könnyekkel köszönöm meg
sorsomnak a fénylő láng-virágot.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

WhiteWolf2019. február 25. 11:45

@skary: csak ne repkedj messze! :)
@okeanus: a szerénység az erősségem! :)
@Mikijozsa: drága Mikibá! rátapintottál a lényegre! főleg ezzel: "egyébként nem csak személyes" köszönöm, hogy megértettél :)

Mikijozsa2019. február 24. 10:55

az utolsó versszak igazi ars-poetica, nagyon jó az egész egyébként nem csak személyes, gratula

okeanus2019. február 23. 12:57

..és ezt a szerénységet mérhetetlenül szeretem saját magamban...

Mikijozsa2019. február 23. 12:28

annyi minden csudát tudunk a világról s azt mondják az a szerencse hogy nem lapos a föld, pedig jobb lenne :), mert akkor egy idő után eltűnnének a hegyek s minden ellaposodna, :) nagyszerű a versed

skary2019. február 23. 10:54

én +helikopter :)