Isteni állatkert

Ez a csönd éve, körbevéve
szakadt magzatburokkal, szoros
hurokkal nyakamon, de mégsem
bánom, hogy többé nem álmodom, 
csak te legyél, ki utoljára 
látja a mosolyom...


https://www.youtube.com/watch?v=rAFAer7kz0E

A hárfa húrjain fals hangok szólnak,
megsebzett ujjaim róluk lecsúsznak,
be kéne kötni vérben ázó kezem,
fájdalmam néma könnyekkel viselem.
 
Eldöntöttem, rajta többé nem játszom,
minden darabját pokolba kívánom,
kénköves tűz-lángban hamuvá égjen,
más ne érezze, amit én átéltem.
 
Nagyon sok hangszer van még a világon,
kedvencemet biztosan megtalálom,
lehet, hogy őrült rockzenét dobolok,
s közben úttalan utakon robogok.

Nem tudom merre, s hova menjek,
az út, min járok sötétbe vész,
lassan vége a türelmemnek,
jól jönne egy segítő árny-kéz.

Ma még könnyek hullnak, holnap mosolygok,
ma még pihenek, de holnap táncolok,
ma még fáj, de a holnap csak engem vár,
holnap is ma lesz, de az egy új nap már.

Könnyek nélkül zokogsz,
álmok nélkül alszol,
lépésenként robogsz,
a halálba ki hajszol?
 
Fáj, de már nem érzed,
a sorsod parancsol,
tudod, ez a végzet,
halálba is ő hajszol.
 
Már nem akarsz élni,
hisz semmi sem passzol,
nincs mit elcserélni,
a halál vár, nem hajszol...