Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
fekete-fehér
WhiteWolf• 2020. december 16. 12:18 • olvasva: 102
Néha kiesik a kezemből a toll,
de ilyenkor jót nevetek magamon.
Sírjak? Minek? ...hogy mások nevessenek?
Inkább, amikor tudok, verselgetek.
Esik: kisüt a Nap a felhők felett,
az esőben új fénysugár született,
tudom, ez a fény nekem mutat utat,
a csillagok rám hintik varázsukat.
Szorosan fogom kezemben a tollat,
nekem a fájdalom nem parancsolhat,
most még az álmok világában élek,
a feketét ezért látom fehérnek.
Rozella2020. december 17. 17:38
"tudom, ez a fény nekem mutat utat,
a csillagok rám hintik varázsukat."
igen, verselgess csak... :) a fájdalom nem olvas verseket, inkább elhúz ...:)
okeanus2020. december 17. 13:34
"elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában."
/JA/
Mikijozsa2020. december 17. 12:12
szépet hoztál nem kell sírni míg van holnap csakis a remény halhat meg utoljára, gratulálok a vershez
Mikijozsa2020. december 17. 12:11
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
skary2020. december 16. 16:08
tod én má régóta nem tollal írok :)