fekete-fehér

WhiteWolf•  2020. december 16. 12:18  •  olvasva: 67

Néha kiesik a kezemből a toll,

de ilyenkor jót nevetek magamon.

Sírjak? Minek? ...hogy mások nevessenek?

Inkább, amikor tudok, verselgetek.


Esik: kisüt a Nap a felhők felett,

az esőben új fénysugár született,

tudom, ez a fény nekem mutat utat,

a csillagok rám hintik varázsukat.


Szorosan fogom kezemben a tollat,

nekem a fájdalom nem parancsolhat,

most még az álmok világában élek,

a feketét ezért látom fehérnek.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2020. december 17. 17:38

"tudom, ez a fény nekem mutat utat,
a csillagok rám hintik varázsukat."

igen, verselgess csak... :) a fájdalom nem olvas verseket, inkább elhúz ...:)

okeanus2020. december 17. 13:34

"elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában."
/JA/

Mikijozsa2020. december 17. 12:12

szépet hoztál nem kell sírni míg van holnap csakis a remény halhat meg utoljára, gratulálok a vershez

Mikijozsa2020. december 17. 12:11

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

skary2020. december 16. 16:08

tod én má régóta nem tollal írok :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom