Csitt legyen! Imrének

Sötétben születettél, sötétben éltél. Számodra ez jelentette a valóságot. Boldogan élted a napjaid, mert úgy érezted mindent ismersz, nem is vágytál másra.
Aztán egy nap felgyulladt egy pici gyertyaláng. Megijedtél, nem tudtad mi történt, mert a megszokott világ elkezdett változni körülötted. Közelebb léptél a fényhez, kezedet a láng fölé tartottad, majd elrántottad, mert fájdalmat okozott.
Dühös lettél, el akartad űzni a fényt, vissza akartad kapni a megszokott világod, de a fény nem aludt ki, égett tovább.
Őrjöngtél, nem akartad az újat. Aztán elkezdted felismerni azt, amit eddig nem láttál, csak éreztél. Közelebb léptél a lánghoz. Nem csak láttad a fényt, hanem érezted melegét, érezted, hogy nem akar bántani. 
Újra megérintetted, és a láng nem égetett meg, magához ölelt. 
Akkor rádöbbentél: Nem a világ változott meg, hanem Te!
 
Most a fény kialudt. De Te látsz a sötétben, mert abban születtél... 
 
(Ne csábítsd el az összes angyalt! Hagyjál másnak is! Tudom: Csitt legyen!!!)




https://blog.poet.hu/petruchio------------/csitt-legyen