A múlt dögcédulái

Mi a fészkes fenéért kell élni,
sokkal jobb lenne már megdögleni,
fáj ez a rohadék, szemét élet,
rám ragadt az undorító véred.
 
Miért kínzol? Inkább öld meg testem,
fagyhalálba temetted a lelkem,
gyűlöllek, őrjöngve tépnélek szét,
hazudtál hajnalt és naplementét.
 
Megmutattad a féltett álmaid,
átadtad közben saját átkaid,
nekem adtad az éj csillagfényét,
de rám tetted saját magad vétkét.
 
Most csak némán, magamban zokogok,
még lélegzem, pedig halott vagyok,
felaggatom a múlt dögcéduláit,
kitörlöm a jövő nyerőszámait...