A farkas és a rózsa

WhiteWolf•  2017. augusztus 7. 00:06

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. Milyen szép! - gondolta - Milyen kecses! 
 
Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
 
- Milyen egyszerű! - mondta a páva. - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű. - Hát, hogy néz ez ki?!
 
- Mind ilyenek vagytok. - gondolta a farkas a fák közül. - Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. 
 
A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka. - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya, - röfögte a vaddisznó - és ráadásul útban van!
 
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. 
- Hát nem látjátok, hogy fáj neki? - gondolta a farkas. - Miért kell bántani?! 
 
- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve. - Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek, - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! - jegyezte meg a róka. - Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
 
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. Elpusztították, csak azért, mert más volt, mint ők! Megvárta, amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
 
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...
 
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ott maradt a földben a rózsa mellett.
 
Megmenthette volna, de nem tette..., hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.


(ismeretlen szerző, csak az utolsó sor átírva általam...)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

WhiteWolf2017. augusztus 7. 22:15

@BakosErika: Én köszönöm Erika!

BakosErika2017. augusztus 7. 20:40

Ismertem, de jó, hogy hoztad.
Köszönöm.

WhiteWolf2017. augusztus 7. 12:42

@petruchio: Az egyik kedvencen A kis herceg
Köszönöm, nem tudtam honnan van.

WhiteWolf2017. augusztus 7. 12:41

@Rozella: Csak ő tudja, hogy miért nem...:(
Köszönet!

WhiteWolf2017. augusztus 7. 12:40

@Ernest: Én köszönöm! Engem is nagyon megérintett...

petruchio2017. augusztus 7. 10:16

Egyébként eredetben egy Móricz Zsigmond novella (mese)

petruchio2017. augusztus 7. 09:31

"A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék."

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Rozella2017. augusztus 7. 08:22

" Megmenthette volna, de nem tette...," ...na itt van a ... elásva...:(

Jó történet, elgondolkodtató!

Ernest2017. augusztus 7. 01:55

"- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál...

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ott maradt a földben a rózsa mellett."

tanulságos történet volt, köszi!