Anyák napi köszöntő

Annyi szó van könyveimben, azokat most még se lelem
Mellyel elmondhatnám végre, mily sokat jelentesz nekem.
Azt hittem, ha nagy leszek majd, megtalálom saját hangom
Könnyű lesz és oly’ egyszerű a sok csodát elsorolnom.
 
Az a sok év elillant már, mégis üres előttem...
A füzet lapra bármit írok, mind elcsépelt, erőtlen.
Édesanyám, kedves, drága, hogy lehetne elmondani
Mindazt, amit tőled kaptam szavakba önteni?

Képtelenség? Való igaz,

Túl nagy az a szeretet,

Ami belőled ered.

Mégis itt van a papírlap, serceg a toll makacsul,
Szóba gyúrom, buta rímbe, ami fejemben lapul.

Két karodnak ölelését, otthon fűszer illatát,
Dorgálásod, nevetésed ismerős dallamát.
Sok-sok angyalt a polcokról, virágokat, filmeket,
Ezer tarka nem feledett, közös drága emléket.

Látod, Anya? Itt van minden, szerteszét a fejemben,
Hogy is férne el ez a sok, egyetlen üzenetben?
Tán nem is hiba? Hogy szép szavakat nem lelek,
S így végül csak ennyit írok: Most és mindig szeretlek.

[Budapest, 2015. tavasz]