Csillag az égen, firka egy tenyérben

Csendes az éjjel,

Csendes a dallam,

Csellengő álom

Csengő kacajban.

Cseppen az eső,

Csörren az óra

Csodás hajnal kél

Csacsogó szóra.

~*~*~*~

...avagy könnyed hajnali szójáték. ^.~

Kövek görögnek a talpam alatt

A hosszú évek messzire szálltak

Ide kötnek láthatatlan szálak

                   Rom és pusztulás, ami megmaradt.

Visszatér újra, régmúlt akarat

Fülemben csendülnek még a szavak

És egyre itt, a mélyben tartanak

                   Rom és pusztulás, ami megmaradt.

Suttogó démonok: magad tagadd! 

Segíteni nyújtott, fojtó kezek

Érintésükért mégis reszketek

                   Rom és pusztulás, ami megmaradt.

Gyerekkorom járom, a talpamat

Felsebzik a szétgördülő kövek

Míg újra nyílnak a zsenge tövek

                   És élet fakad a romok alatt.

Néha talán fájt, felállni és menni,

Magasba szegett fejjel újabbat lépni

Az élet hintette kristályüveg porban

Lábnyomot hagyni véresen, szinte holtan.

Néha talán fájt, mosolyogni bátran

Mutatni kifelé, hogy semmit se bántam

Amit tettem, hittem, éreztem vagy mondtam,

Amiért küzdöttem, és néha elbuktam.

Néha már fájt, várni a dühös szóra,

Odatartani arcom újra meg újra

Keserűséggel áztatott ronggyá válni

Más könnyét, bánatát önmagamba zárni.

Néha talán fájt a lelkembe nézni,

Magas fal mögül a gyermeket kicsalni.

Kimondani százszor: mindig lesz egy holnap

És minden újabb hajnal változást hozhat.

Néha talán fáj érezni, hogy élek,

De nem adnám soha eme harminc évet.

A kacskaringós utat, amit bejártam,

Az ezernyi csodát, amit megálmodtam.

Élsz

Bennem. Az életbe dermedt halál

Kínzó szeszélyből nyugtot nem talál.

Élsz

Bennem. Eme csepp, megrekedt darab

Kitépni képtelenül önmagad.

Élsz.

Vérbe és húsba öntött valóm

Mindig, örökké belőled fakadó.

Egy létcsepp az élet tengerén

Vagyok. S bennem itt leszel örökké.

Egy hajnali lidércnyomás emlékére.


Álomködben furcsa léptek
Eltévedek... Eltévedek?
Álomködben lidércfények
Hozzád visznek... Hozzád visznek?

Csendes éjben apró neszek
Rémítenek. Rémítenek?
Csendes éjben szívem remeg
Elvesztelek... Elvesztelek?

Álomködben messze térek
Visszaérek? Visszaérek!
Álomködben várlak, nézlek
Érted élek. Érted élek?

Csendes éjben hangod vezet
Felébredek? Felébredek...
Szívemmel feléd lépkedek
Hozzád érek, hazatérek.

Hogy tenyeremen nyújtsam át
E parányi álom-csodát.

[Budapest, 2015.07.27.]