WNOR blogja
Tépd le a nap virágát!
Ha már sarjra fakadt léted a mában,
viseld hát azt hasznosan;nem azért jöttél erre a világra, hogy bolyongj benne céltalan.Carpe diem! A jelen a fontos...S az idő legyen a te szolgád,ma éld meg, hogy szép legyen,mert holnap a "ma", viszont lát!Úgy éld meg napjaid, mintha nem lenne holnap,a perc, a pillanat, semmibe vész,örökké tartson minden jó óra,mert lehet, hogy holnap a sírba mész!Szent az az este...
Angyalok az égben örvendezzetek,
ma született a Megváltónk énekeljetek!
Pásztorok jászolában ragyogott fel arca
Betlehem városában, az Úr így akarta.
Jámbor lelkek járulnak a kisdednek elébe,
s csillag vezette királyok, borulnak eléje,
Az isten "báránya" suttogják halkan,
fakadnak ki mindnyájan egy gyönyörű dalban.
Titkok nyíltak meg ezen az éjjelen,
valahol méz folyt patakban víz helyett,
borrá vált a kút is azt mondja egy gazda,
s az állatok a karámban mind megszólaltak!
A leghosszabb éjszaka Szentmisével zárul,
s az összes gyarló szív neked most kitárul
te vagy a Megváltónk ki elűzi a gonoszt!
-Szent az az este, mikor Isten hozott!
Kedvesemnek
Negyven tél zord hidege járta már meg fiatal testemet,
ifjabb már nem leszek,csak hűségem örök, vigyázd meg kérlek gyarló lelkemet
a negyvenből immár tizennyolc a miénk,hisz egymásnak adtuk ajándékul,
a boldog ifjúságunk, becses mivoltod, lelt engem viszonzásul...
S akik nem adtak volna szerelmünkért egy lyukas garast,
jóslatuk szerint, nem ér meg gyűrűm ujjadon, csupán egy két nyarat...
úgy az élet cáfolta meg ezt a ferde erényét,
s az idő helyezte sírjába őket, és tette mellé véleményét...
Nem vette el az idő, a sok jót amit adott, és víg napjaink
nem emésztette el, boldog ifjú korunk,s virágzó szirmaink..
még barázdát sem vágott szép arcod homlokán...
Sőt... gyermekünk bandukol szerelmünk nyomdokán!
Régi nóta
Ülök a kocsmában egy sarki asztalnál,
fülembe öreg cigány húzza a nótát.
A kocsmában füst, zsivaj, lárma,
senki sem figyel a bús nótára.
Kártya, rulett, Rex-asztal és tömeg,
szomorú szívemet a bánat tölti meg,
a füst sűrűbb lesz, eltompul a lárma,
s átjutok lassan a magány világába.
Szememet könny lepi, úgy búslakodom,
de emléked kísért e züllött hajnalon,
utánad szólnék, de nem tudok,
fülemben zengnek elmúlt dallamok.
Feltenném a kérdést, s így szólnék most hozzád:
- Sírtál-e valaha egy régi szép nótán?
- Volt-e szívedben hideg és rettegés?
- Volt-e álmod, mi már csak vak remény?
Nem szégyenlem, hogy sírok miattad,
bár szívemet régen elhagytad,
s nem bánom azt, ha ülök a kocsmában,
esetleg bor helyett könny hull a pohárba.
Kívánom azt, hogy légy boldog mással,
ne foglalkozz a hamis világgal,
légy boldog s szabad, mint egy madár,
így virul széppé ez a hamis világ!
De ha egyszer neked is összetörik szíved,
jöjj el hozzám, s letörlöm könnyed,
félve vigyázok majd arra,
soha ne vedd észre, hogy még mindig akarlak!
S ha begyógyult sebed, elengedlek szépen,
úgy, hogy ne vedd észre, szeretlek, mint régen!
Utána elmegyek újra a kocsmába,
s beülök csendben annak a sarkába.
Hívom a vén cigányt, muzsikáljon rólad,
hadd jöjjön ezután pár züllött óra,
Ő húzza a szomorú nótámat,
hull a könnyem, hull,
belé a pohárba!
Lad kb: 1993
Télapó bukfenc!
Ide gyere télapó!
Bár minálunk nincsen hó!
Óvatosan tedd le szánod,
mert landoláskor szánod bánod!
Mert...
híján vagyunk most a hónak
de nem vagyunk mi semmi jónak
se ellene se elrontója
nem ám hogy még megrontója,
hogy...
nincsen a szán talpa alatt
friss ropogós fehér hó
sárba tapadt a szán talpa
így bukfencelt télapó!
aztán...
sok kis krampusz szerte szét
Táltos is egy fáról néz
-Ho-Ho-hó, na pont az nincsen
mi az ördög? Hová jöttem?
indulunk...
-Rudolf,Táltos, ne henyélj!
-Hová lett a többi hét...?
-igyekezzünk jó madarak
itt üres csizma egy sem marad!