Nemzet születik (...az utolsó éjen Etelközben)

Vörhenyes színében szenderedik le a nap,
vonul vissza szép szurdékába,
míg üdületlen szemmel kél fel a hold, 
s tengernyi csillagot hoz vékájába. 

Hadak útját szórja körösleg az égre,
mi strázsaként sajog künn a némaságba, 
a pórnak pulyája elszenderül félve,
s valahol egy tilinkó harsan az éjszakába. 

Cifra szekér megrakottan lészen,
előtte zsenge pej indulásra vár,
a hét törzsök rendekben készen,
reggelre emitt Egy nemzetté vál!