Leteszem terheim

Leteszem terheim

Élet a múzsám belőle merítkezem, 
valós a kép bár mily fukar, 
ha költő volnék lenne érdemem, 
s nem az idő sebét tépkedném magam!

Rohanó idő perceit számolom, 
mivé hervad a kinyílt virág, 
percmutatóhoz magamat láncolom, 
s várok míg a rozsda kirág!

Ahogy éveim óráit lesem, 
sarkallod közben tetteim, 
szolgád vagyok; végtelen, 
s tollal teszem le terheim!

A világ viseli majd gyászomat, 
özveggyé leszek ha te elmész, 
szívembe ég akkor a gyászrovat, 
életmúzsám immár a ködbe vész!

Kadarkút, 2018. augusztus 21.