ÁLOM

Hajnalra elillansz, foltokban,összeomló porhüvelyed látszik, 

 ínség gyötör s elmém emlékezni vágy....várj... csak még egy perc

  s kezem még feléd nyúl, de csak pillám végén elhajtani lát!

 Nappal gyónom hiányod, de te csak messziről nevetsz,

 kacagó hangod s léted hiánya, megoszt s majd elfelejt!

 De éjszaka ismét el jössz, s mellkasom egyre lassabban

 fel s le jár, virrasztó fényt rég eloltva,

 sötét betűk merednek szobám falán!

 Lassan össze áll,  mint a kép látom, 

 s agyam felismerni vágy: szép Álom!