víz iszony - czar novil következő útja /2016/

következő utam végül a földre vezetett újra. az atomerőműves fiaskó meghagyta a maga nyomait

rajtam, kézenfekvő vt kiköszörülni a csorbát. a tenger fenekére küldtek, a szó szoros értelmében;

vmi nem stimmelt az óceán méyének egy pontján, persze sokminden rég nem stimmel a földön,

csak a szellemvilágban épp erre nem találtak emberi, v természeti magyarázatot, tehát vmiyen

természetfelettinek kellett lennie, ami az óceán méyi gázkürtők körüli ökoszisztémán bont, s az

pusztul. ez vt tehát utam célja. h szokjam a közeget, végül először bálnának manifesztáltak. ah

képzelnénk, hatalmas érzés vt több értelmében, alkalmas arra, h felmérjem az óceán óriás

kiterjedését minden irányba, s a méybe, s h a szellem miyen apró benne, legyen az akár bálnányi, s

újabb gyakorlatként, h ne feledjem magam közben bálnának. a faj méyre lemerül, ember pontosan

nem tudja, mennyire, legendáik szólnak, mára tudományos köntösben, harcokról óriás tintahalakkal.

mindenesetre - szerencsére, én iyenből kimaradtam, mire hozzászoktam e világhoz, s már elhagyva

e formát, sajátoméban igyekeztem alá a célig. mai ember számára természetfilmekből ismert csoda

állatkák sorai mentén, miknek alakját életük fényétől láttam kirajzolni szellem szememnek a mély

sötétjében. lassan haladtam a cél felé. negatív repülés a földi negatív himalájához. az mutatta az

irányt, ahol a fauna életfénye megritkul, a sötét luk szellemradaromon. elvezet a gázkürtőkhöz a

fenékárkok alján, ahol másként tobzódik a feneki élet, rákocskák, növénykék. megvan a kopár

mező, terjed körűle az életfények fogyása. a szélen megálltam lebegve. a közepefelé egyre azt

kellett figyelnem, mintegy negatív képen, h a sötét mit formál. egy megtermett de összegubózott

alak gubbasztott az egyik kürtőnél. módszeresen kapkodott el egy egy rákot, kettétörte, s

beleengedte a kitörő gázba, amey így, tovább, terjedő halált és kínt lövellt ki magából. egybevágott

ez a kép azzal, ah c. s. lewis lejegyzett arról, általa perelandrának nevezett történetkor, a parton

békákat nyúzott kedvtelésből egy hasonló alak az újszülött világban. észlelt, rámfordította arcát, az

a rémpofa vt, amit én mint czar novil láttam meg rémálmomban az atomerőmű alatti kórteremben,

egyik arca vt, az, ameyet én már láttam, sötétje sütött, mintegy negatív fény. mintha tette

következményeinek révületében nem tudott vna reagálni, én pedig reflexszerűen, mint aki most

került jobb heyzetbe a múltkori találkozás óta, lesúytani mozdultam, hátába kerülve. a mozdulatból

pillanat alatt másik lett, a karjához kaptam, ami gépiesen foytatta a halálgyártást, s arcába nézve

annyit mondtam; ne. a révületből riadva, mint egy vadállat amelyik csapdából rángatná ki mancsát,

rángatózott az alak, míg mint az iyen heyzetben az állat, inkább letépte végtagját szellemalakom

szorításából. alakja többi része vmivel távolabb lebegve elfoszlott a méyben, karja is elenyészett

enyémben. ilyen kézfogásra telt köztünk. nem tűnt úgy, h konkrétan felismert vna közben. én

felismertem annyit még, most, h már lesúytani, törleszteni nem akarok, s egyszerre éreztem némi

csalódást és elégedettséget, h egy jóval finomabb gesztus is most, így, de a hatását megtette. a

halálsugár nem terjedt tovább, a kürtő ismét, magában gázokat juttatott a vízméybe. ez, a pusztán

földön kívüli romboló ok megszűnt a föld egy pontján. ismét visszatértem a szellemvilágba. 

http://www.meseneked.hu

https://www.facebook.com/vukattila.ivanovic