Viaszom féme II.

GamingForce•  2017. december 6. 21:30

Túl prózaira sikerült a Viaszom féme folytatás, de ez nélkülözhetetlen a megértés miatt, ezért ide feltöltöm.

Még siető tere, szívkamrám tele lékkel, elálló
Gondokkal folya kék vérem, a stabiló.
Foltja lehány lapot és eszmét, keres éjjeli vételt.
Semmink volt, van is, és ebbe idő beletelt.


Tálala vák(u)umi porzsákom tetemén fogyatékként,
Bár trágár felem alszik s fala bús szememért
Zárta mocsárba a páratlan zokogó agyam árját.
Gyertyám lángja közel jön, hogy elérve haját.


Háromig (ég, tara) tév`ből számolok, itt marad ártér,
Bíborló folyam égése fakóra, betér,
Mert kitalált valamit, renget fejet és helyet, állót.
Tombol, szív születik tán, keresek `bevalót.


Semmivel égni a vágytól könnybe le tudna, ha térkő
Hullott, szívem üres helybe kitört, a nyögő.
Színteli nem vagy, a tévékép, zörejes sem anélkül,
Bár már tért-e a Nap velem? Álma vetül.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!