E-számok éneke

Kezdjük a sorral: a "természetes" aroma,

mit pálmamag-zsír és szorbit színez ki,

a hidroxi-propilcellulóz-bódulat,

a kristálycukor édesen szelídíti.

A pasztőrözött, tartósított tojáslé,

s a kálium-szorbát, mint néma őr,

a gépiesített, szintetikus rum-íz

a propilénglikol-tengerben gyönyör.

Kén-dioxidban fürdik a mazsola,

dextróz-fruktóz-szirup a narancshéj,

az emulgeáló paszta már csak hab a tortán,

hol a riboflavin vakítóan él.

Búzafinomliszt, mint üres vázszerkezet,

mit difoszfátok emelnek az ég felé,

s a vanilin-illat, ami csak álca,

ne lásd a hordozót, a glicerin permetét.

A valódi táplálékot, valódi érzést

felcserélték az ipari folyamatok,

a gépies világban elveszett a lényeg

vajon irányítva vagy, vagy a te akaratod?

Egyed az illúziót! Zabáld a kódot!

Az emulgeálók közt a lélek elpihen,

nincs benne élet, csak kémiai képlet –

a műanyagvilágban nincs Isten.