Viski_Attila blogja
Vajon miért?
Az alábbi versem lassan már három hete a Főmoderátor fiókjában vár elbirálásra:
a politikai választás nem…
… politikai
szimpátiát vizsgáló
négyévenkénti
a kutyát sem érdeklő
közvélemény kutatás
a választás egy
döntés arról ami volt
és mit szeretnénk
teljesítményfelmérés
kontra várakozások
jól döntöttünk-e
megtudjuk négy év alatt
mi hosszú idő
ha döntésünk nem volt jó
de gyorsan repül ha jó
döntésünk árát
összes következményét
valamennyien
szavazók-elmaradók
fizetjük és szenvedjük …
… vagy elégedetten élvezzük
2023. augusztus 5. – október 27
Egyik kedvenc versem XLIV.
Szilágyi József
JÓZSEF ÉS POTIFÁRNÉ
Most légy erős, József:
Potifárné üldöz.
"Több bátorság kell ma
erényhez, mint bűnhöz."
Csábító csapdája
futásra késztet;
rágalom ellen
nincs menedéked.
Rabszolgasorsnál
rosszabb is jöjjön:
mint sötét álom,
elnyel a börtön.
Egyik kedvenc versem XLIII.
Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa
Utálom és arcába vágom:
- Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!
Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;
száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szívében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,
mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:
mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?
Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált - óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
Egyik kedvenc versem XLII.
Tóth Árpád
Aquincumi kocsmában
Vén sváb, csapláros úr, adj hűvös, méla bort,
Mint künn az esti lég, mely bánatokkal ordas,
Most asztalomra vén, nehéz kupákat hordass,
Hadd űlök csöndesen magányos úri tort!
Ülj mellém és kocints, apró germán szemed
Mélyén a kék ravaszság szelíden hunyjon el,
Ős testvér, méla sváb, - nem érzed? - sírni kell!
Aquincum sok köve, nézd, minket is temet!
Kocints, igyunk! - kire? - kocints a régi, holt
Leányra, akit itt a langyos, régi fürdőn
Szelíd hullám ölelt, s a fénylő, sárga fürtön
Hanyatló Róma bús napfénye haldokolt.
Ó, más táj van-e még, ahol így tud a rest
Aranynap haldokolni, s hanyatlani dicsőség?
Tudod-e, mennyi nép vidám és hetyke ősét
Ölelte komoran az aquincumi est?
Kocints közülük egyre, egy barna, halk lovasra:
Megállt az esti marton, nézte a vérző fákat,
S nem tudta mért: szivére reálehelt a bánat,
Mint az alkonyi párák a mellén fénylő vasra.
Körül sátorkupok keltek a köveken,
Nagy, lomha buborékok a népvándorlás árján
Elpattantak azóta, nyomtalanul és árván,
S az a setét lovas tán ősöm volt nekem...
Kocints, vén sváb! ragyog az aquincumi este,
Hanyatló napba néz hanyatló nép fia,
Igyunk, örök sor ez, örök komédia,
Új hajnal víg tüzét frissebb fajzat keresse...
Kocints... a bús kupát hajtsuk fel még vigan,
Igyunk az idegen, jövendő, messzi lányra,
Ki majd itt dől le nászra, és annyi dőre, árva
Nép sírján gondtalan, boldog sarjat fogan...
Kommentár nélkül.
Kedves Attila!
Az alábbi versedet bejelentés alapján utólagos vizsgálatunk során politizálónak találtuk, ezért a Poet szabályzatának megsértése miatt törölnünk kellett az oldalról:
"Krüzselyi Attila
Európai Unió
Csillogó brüsszeli üvegpaloták.
Hivatalnokok fontoskodó hada.
Sok üres frázis, de elér-e ide
a végekről, a nyomorgók panasza?
Léha dilettánsok és technokraták.
Karrieristák, kiket jól fizetnek.
Kalandorok mind a politikában,
örökös hívei e szervezetnek.
Komoly ügyekben és konfliktusokban
taktikus-okosan balga hallgatás,
békének zálogát keresve, pedig
ez lehet egy háborús kígyó-tojás.
Nem kell már nyers erő a győzelemhez,
elég a zsarolás és fenyegetés.
Igaz, a színfalak mögött zajlik ez,
de akit zsarolnak, annak ez kevés.
Demokrácia! Ez lenne a bűvszó,
mely körül járnak virtuális táncot,
de olyan, ki e szót komolyan venné,
talán egy sem akad messze és távol.
Bizottságok, melyek tagjai függők,
tagságuk alapja csak önjelölő.
Ha majd szavazni kell, addig szavaznak,
míg az eredmény nem lesz megfelelő.
Európa szép szíve a Parlament,
a múlt politikai múzeuma.
Van anarchista, maoista, bármi,
itt koncentrálva korunk tragikuma.
A ma problémái megoldatlanok.
Megoldások fájók, érdekbe vágók.
Ha így van, akkor, infantilis módon
hagyják az igazságot, hogy ne fájjon.
A gondolkodás komótos-népfrontos.
Aki ide belépsz, már a múltban élsz.
Sok jó ötlet kellene és tisztesség,
munka, gondolkodás, cseppnyi józan ész.
Csak lózungok, léha, üres frázisok.
Csak lényegtelen a lényeges helyett.
Ellentmondó célok és elvárások.
Aki szól ez ellen, sztár itt nem lehet.
EU-nak joga több százezer oldal.
Hát túl gyakran azt nem szokták olvasni.
Szerepe az nem sok, csupáncsak annyi,
ki ellenkezik, rajta lehet kapni.
Nagy nemzetek, óriás bankok, multik,
valóság helyett látszatok diktálnak.
Sajnos az élet lényege vész itt el.
Nem adnak helyet metafizikának.
A fejlődést mára már nem szolgálják
a dogmává dermedt eszmerendszerek,
de ha nem idomulsz a főáramhoz,
magad és eszméid meg nem védheted.
Ha nincs egy eszme, ami összetartson,
ha a pénz minden egyetlen lényege,
hosszabb távon egy ilyen szervezetnek,
sem haszna nem lesz, sem pedig értelme.
2015. július 27."
Köszönöm megértésedet,
Poet