Lelkem egy darabja

Meghalt a lelkem egy darabja, lassan egy éve, hogy elvitted magaddal a sírba... Álmok mit együtt álmodtunk, mára csak emlékek...De arcod még mindig szívemnek rabja, s így élek a múlthoz láncolva..Miközben fohászkodom a megváltásra várva.
Vajon halott lelkem darabja, feltámadhat még valaha...? Vagy így térek majd örök nyugovóra? Már minden könnyemet elsírtam... a remény maradt csak, hogy egyszer talán, még  kisüt a nap...