Még nem nyugodt

Vihar•  2021. július 21. 07:48  •  olvasva: 26

Kopár a Föld énalattam körbe,

Kopár a test, mit gyönge vállán hord,

Sántít az értelem a megfásult szóban,

Sántít a szó is: folt hátán folt.


Kérdi a szem, láthat-e még téged,

Azt mondja az agy, hogy egyszer még talán,

De közbeszól a szív és suttogja vérnek

Vízbe fulladt már a szerelem taván.


Hosszú volt az éj és hosszú volt a nappal,

Rövid volt az út és rövid a tánc.

De… szembeszállok én a nagy világ-haddal,

Amíg arcomon kirúg az összes ránc.


Egy dolgot szeretnék úgy igazán tenni,

Szívedbe szívemből szilánkokat vetni.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom