Az ötszáz éves tölgy alatt

Vihar•  2021. augusztus 15. 10:35  •  olvasva: 28

Istenem, ha téged nézhetnélek hajnalig,

Csak a Hold, a nagy fa és a csillagok

Tudnák, hogy közben belülről meghalok,

Egyedül a merev szem bámulja ajkaid.


Nesztelen hull alá a csillag, egyedül jár,

Faág fölöttünk fényből makkokat sző,

S közben kívánok: kezed kezemhez nő,

Homályba veszve nézzük, mily csendes lenn a táj.


Hűs koronájával elfedi titkainkat,

Ötszáz év nektárja pereg szívünkre,

Millió levél évszázadok tükre,

S lágy fuvallat tücsökéneket ringat.


Akkor fölöttünk újabb hullócsillag szaladt,

Millió társa hűen égen maradt,

Kívántunk. S kívánságunk csókká szakadt,

Fenn a dombtetőn, az ötszáz éves tölgy alatt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom