Vihar blogja - a Természet és az ember

Vihar•  2021. augusztus 25. 11:20

Szélbe karcolt üzenetek

Hahó, Szél, gyere egy pillanatra!

Naaa, mi az, hogy nem tudod, emlékszel rá!? Hanna…

Gondoltam, most úgyis arra fújsz és  talán…

Te megpróbálod, s átszelsz a világ szennytaván...


Szóval arra gondoltam, mivel úgyis a barátom vagy…

Na jó, Szél, látom ez hidegen hagy…

Ha figyelnél, és nem a lombot bámulnád,

Már ott lennél, és a szavakat suttognád…


Szél, kérlek, egy percet figyelj rám,

Nem akar játszani most úgyse a fám.

Tudod, hogy szerettem, mondtam már neked,

Nem, nem, nem szabad, ezt nem mondhatod, mindent temet.


Na szóval, csak osonj be, vagy ha kint van,

Ha kint ül a somfa árnyékban…

Először csak ringasd finoman a haját,

Ha beszél, idd magadba minden szavát…


Tessék itt a jegyzet, el ne felejtsd útközben,

Jaj persze, hát hogyne, repül ez könnyen,

De te ne aggódj, csak ahogy megbeszéltük,

Nem, nem Szél, mondom, ahogy beszéltük.


Na, végre megjöttél, ott volt, elmondtad?

Illatát magaddal remélem elhoztad…

Szél! Ne! Hát... így porba hullt minden,

"Nem volt, mit csináljak, szélcsendet fújt Isten."

Vihar•  2021. augusztus 22. 19:30

Tétován

Kitapintott a sötétség engem is,

A szél osonva lép tovább.

Remélek is meg nem is,

Hagyom, hogy lökjön odább

A selymesen sikoltó bánat,

Hogy vésse kőbe szerelmem,

Láttam már gyávát is és bátrat,

S tán egyik fél se lettem.


Mi verset írt e kéz, s álmodott az agy!

Vállamon az idő portyázik,

Hol néha Nap süt, néha fagy

Szívem a szívedtől ázik,


A foltos álommakettek közt

Lebben a bájos Hanna-árny,

Fénnyel vegyít sugár szöszt,

Az éj ablaka talány,

Mi csillag remeg az égen,

Mind a tájnak őre,

Hol lassan átfolyik a véren

Domboldal mezőre.

Vihar•  2021. augusztus 15. 21:30

Merényletek a természetben

Jár a baba, jár, kicsi lábacskája, puff a talpa alatt szétloccsan egy bogár.

De hát mit tudhat egy baba még a körültekintésről!?

Hopp-hopp-hopp, egy tücsök, egy szöcske, egy madár,

De hát mit tudhat egy 10 éves a lelkiismeretről!?

Dirr-durr, reccs-ropp, bumm, egy szarvas, egy erdő,  Föld-halál,

De hát mit tudhat az ember a megsemmisülésről!?

Vihar•  2021. augusztus 15. 10:35

Az ötszáz éves tölgy alatt

Istenem, ha téged nézhetnélek hajnalig,

Csak a Hold, a nagy fa és a csillagok

Tudnák, hogy közben belülről meghalok,

Egyedül a merev szem bámulja ajkaid.


Nesztelen hull alá a csillag, egyedül jár,

Faág fölöttünk fényből makkokat sző,

S közben kívánok: kezed kezemhez nő,

Homályba veszve nézzük, mily csendes lenn a táj.


Hűs koronájával elfedi titkainkat,

Ötszáz év nektárja pereg szívünkre,

Millió levél évszázadok tükre,

S lágy fuvallat tücsökéneket ringat.


Akkor fölöttünk újabb hullócsillag szaladt,

Millió társa hűen égen maradt,

Kívántunk. S kívánságunk csókká szakadt,

Fenn a dombtetőn, az ötszáz éves tölgy alatt.

Vihar•  2021. augusztus 8. 11:06

Állott egy fa


Állott egy fa, öt nagy ága,

Madaraknak fellegvára.

Állott egy fa, százhúsz éves,

Diót termett, mindig ékest.


Túlélt ezer meg egy vihart,

Megfeszülve szélben kitart.

Állott egy fa, tájnak lelke,

De jött az ember bűnös terve.


Roppanás a csendet törte,

Kitárt karral borult földre.

Tegnap itt még nagy fa állott…

Így öltük meg a világot.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom