Szinci blogja

Nézem a hajnalt


Nézem a hajnalt,
köd van,
Sűrű sötét köd.
Nézem az országot,
füstölög!
Nem látom a fákat,
Nem látom a jövőt.
Csendesek a hajnalok,
Sötétek az ablakok.
Gyújtsatok világot.
Borult az égbolt,
Meleg front!
Mélyvénás panaszok.
A szívem volt baloldalt,
De most már jobbra tart,
Oszlik a köd.

Világvégi riadalom


 
Szándékosan nem beszélgettem a világvégéről édesanyámmal, aki 87 éves. Amit hallott, csak a Tv-ből hallotta. Nagy izgalommal telefonált, hogy petróleumot készítsek, mert 3 napig sötét lesz. Ő nem fél, vígasztalt, mert neki van lámpája, amit már régen a padláson őrzött.
Megkérdezte tőlem -
 -Lányom, nem tudod véletlen, hol lehet petróleumot beszerezni? Már bejártam Szegedet, benzinkutakat, de nincs sehol, mind elhordták már.
-Mamikám én nem tudom, hol lehet kapni, de ne is foglalkozzon vele, nem lesz itt sötét, sem világvége.
-Jól van, de azért gyertyákat azt készítek, mert biztos, ami biztos, és te is vegyél magadnak.-mondta
Jól van, veszek. -Megígértem neki.
Ezzel abbamaradt a dolog, nem beszéltünk róla tovább. Majd eljött a várva várt december 21-e, a világvége napja. Síri csend, anyukám hallgat.
Amikor hallgat, akkor valami turpisság van a dologban. Én sem kérdeztem tőle semmit. 
Karácsony első napján behívtam ebédre, mert ő ugyanis vidéken lakik. Ebéd közben elkezdte mesélni:
-Lányom, én csak beszereztem a petróleumot, 5 litert. Hallottam, hogy Kisteleken lehet kapni egy kis háztartási boltban. Elindultam gyalog 12 km-re levő másik városba, mert akkor éppen nem volt buszjárat. Haza úgyszintén gyalog, de csak sikerült szerezni. Igaz a lábamat alig éreztem már, de sikerült.
 Mondanom se kell, a vér is meghűlt bennem, ugyanis egy sűrű erdő mellett visz el a kövesút, ahol anyukámnak egy darabon végig kellett menni. Bármilyen baj érhette volna anyukámat.
Mondtam is neki nagy ijedten.
-Mamikám, hogy tehetett ilyet, nem félt a sűrű erdő mellett, hogy valami baj fog történni?
-Ó lányom engem nem ér baj, itt van nálam a mobil és azonnal telefonáltam volna, hogy gyertek értem.
Szóval titokban azért csak beszerezte a világító petróleumot, és nem szólt, csak lapított nehogy lebeszéljük.
Amit elhatároz anyukám, azt végbe is viszi.


Ez már a múlt!
Sajnos Anyukám már nem él, de ilyen kis történeteket lejegyeztem róla.
Most harmadik éve, hogy karácsony előtt 2 nappal meghalt, de még nem bírtam kiheverni.




Pócsa Józsefné

Korzikán  jártam .

Másoltam a Magyar Parnasszus oldalról .
"
A ragrímről (mert nem árt beszélni róla)

Hogyan is állunk a ragrímekkel?

Nem kívánok most a rímről, erről az igen fontos verstani elemről átfogóan írni, hiszen nem kicsi anyag. Aki behatóan szeretné tanulmányozni különböző formáit, fajtáit, képleteit, annak ajánlom az interneten fellelhető anyagot, illetve Hegedüs Géza A költői mesterség című remek könyvét. A különböző irodalmi portálokon, és elsősorban itt az Élő Magyar Líra Csarnokában szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek, elsősorban a rímek igen gyakran használt válfajáról, a ragrímről.

Mi is a ragrím? Röviden: a szóvégi toldalékok (szuffixumok) összecsengése. A magyar nyelv az agglutináló, magyarul toldalékoló, vagy ragozó nyelvek csoportjába tartozik. A toldalék lehet képző, jel, vagy rag. Ezek mindig egy szótőhöz (morféma) kapcsolódnak. 

A ragrímek ellen az irodalomkritikusok, esztéták gyakran hoznak fel kifogást, miszerint monotonná teszik a verset, ezért lehetőleg kerülni kell a használatukat. Ugyanakkor szépszerével találunk rájuk példát klasszikus költőink eszköztárában is. Mi tehát az igazság? Nekik szabad használni, nekünk pedig nem? A probléma ennél sokkal összetettebb. Vegyük sorra az aspektusait.

Az legelső válaszom a klasszikusokat példaként felhozóknak szól. Vörösmarty, Petőfi, Arany a XIX. században élt, de még Ady, és József Attila is csaknem száz évvel ezelőtt alkotott. A magyar nyelv és az irodalom azóta sokat fejlődött, gazdagodott. Ha megrekedünk a száz, vagy kétszáz évvel ezelőtti nyelvhasználati, alkotói szinten, akkor nem vagyunk mások, csak klasszikusaink epigonjai. Ez a kor tőlünk már  sokkal többet vár el, és joggal! De a korszerűség nem a posztmodern költők majmolását, és a rímek valamint más kötöttségek kényelemből, vagy divatból való elhagyását jelenti, hanem megfelelést egy magasabb szintnek. 

Ragrím és ragrím között jelentős különbség lehet. 

1. Ha csupán egyetlen szótagra (magára a ragra) terjed ki a ragrím, az bizony nagyon monoton hangzású, és éppen elég szegénységi bizonyítványnak. Például ajtónak – ablaknak. Ha viszont a szótőre is kiterjed, az már nagyfokú enyhítő körülmény. Például: ablak-nak – paplak-nak. Láthatjuk, hogy itt nemcsak a rag, hanem maga a szótő is összecseng, méghozzá teljes terjedelmében. 

2. Ugyancsak elfogadható az az eset, amikor két különböző szófajhoz kapcsolódó rag cseng össze egymással, még akkor is, ha hangalakra teljesen megegyeznek. Pl  a pap-nak – kopog-nak. Mindkét esetben -nak  a rag, de míg a hívórímnél főnévhez kapcsolódik a birtokos személyrag (pap-nak), addig a válaszrímnél az igéhez kapcsolódik az igei személyrag (kopog-nak), amely bár hangalakra azonos, mégis teljesen más jellegű toldalék. Persze, itt is szebben hangzik, ha ráadásul a szótövek, vagy legalább azoknak az utolsó szótagja összecseng. Pl : a pap-nak – falaz-nak.
Ha bizonytalanok vagyunk ezeknek a használatában, akkor elég arra vigyáznunk, hogy lehetőleg a hívórím és a válaszrím különböző szófajhoz tartozó legyen. 

3. Természetesen létezhet olyan eset is, amikor hosszas töprengés, és akár rímszótár igénybevétele sem segít egy bizonyos szóra szépen rácsengő rímet találni, és elkerülhetetlen a ragrím használata. Olyankor törekedjünk arra, hogy ilyen eset lehetőleg ne forduljon elő sokszor a versben, mert az igencsak csökkenti munkánk esztétikai értékét.

Konklúzióként, a ragrím nem minden esetben üldözendő verstani eszköz, de kétségtelenül a könnyebbik út. Kerüljük, ha van rá lehetőségünk, ha pedig nincs, akkor vegyük figyelembe a fent leírtakat. "

Az alábbi cikket ajánlom olvasásra, mivel itt a POET oldalon azt tapasztalom, ha valaki kritikát mert írni, azonnal letiltják!
Többektől hallottam már .