Világvégi riadalom

Szinci•  2017. december 7. 09:11

Világvégi riadalom


 

Szándékosan nem beszélgettem a világvégéről édesanyámmal, aki 87 éves. Amit hallott, csak a Tv-ből hallotta. Nagy izgalommal telefonált, hogy petróleumot készítsek, mert 3 napig sötét lesz. Ő nem fél, vígasztalt, mert neki van lámpája, amit már régen a padláson őrzött.

Megkérdezte tőlem -

 -Lányom, nem tudod véletlen, hol lehet petróleumot beszerezni? Már bejártam Szegedet, benzinkutakat, de nincs sehol, mind elhordták már.

-Mamikám én nem tudom, hol lehet kapni, de ne is foglalkozzon vele, nem lesz itt sötét, sem világvége.

-Jól van, de azért gyertyákat azt készítek, mert biztos, ami biztos, és te is vegyél magadnak.-mondta

Jól van, veszek. -Megígértem neki.

Ezzel abbamaradt a dolog, nem beszéltünk róla tovább. Majd eljött a várva várt december 21-e, a világvége napja. Síri csend, anyukám hallgat.

Amikor hallgat, akkor valami turpisság van a dologban. Én sem kérdeztem tőle semmit. 

Karácsony első napján behívtam ebédre, mert ő ugyanis vidéken lakik. Ebéd közben elkezdte mesélni:

-Lányom, én csak beszereztem a petróleumot, 5 litert. Hallottam, hogy Kisteleken lehet kapni egy kis háztartási boltban. Elindultam gyalog 12 km-re levő másik városba, mert akkor éppen nem volt buszjárat. Haza úgyszintén gyalog, de csak sikerült szerezni. Igaz a lábamat alig éreztem már, de sikerült.

 Mondanom se kell, a vér is meghűlt bennem, ugyanis egy sűrű erdő mellett visz el a kövesút, ahol anyukámnak egy darabon végig kellett menni. Bármilyen baj érhette volna anyukámat.

Mondtam is neki nagy ijedten.

-Mamikám, hogy tehetett ilyet, nem félt a sűrű erdő mellett, hogy valami baj fog történni?

-Ó lányom engem nem ér baj, itt van nálam a mobil és azonnal telefonáltam volna, hogy gyertek értem.

Szóval titokban azért csak beszerezte a világító petróleumot, és nem szólt, csak lapított nehogy lebeszéljük.

Amit elhatároz anyukám, azt végbe is viszi.


Ez már a múlt!

Sajnos Anyukám már nem él, de ilyen kis történeteket lejegyeztem róla.

Most harmadik éve, hogy karácsony előtt 2 nappal meghalt, de még nem bírtam kiheverni.



Pócsa Józsefné

2013.01.04


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Szinci2017. december 8. 08:37

@Kicsikinga: @merleg66: @SzaipIstvanne: @Zsuzsa0302: @Zsuzsa0302: Köszönöm szépen, hogy olvastátok kis igaz történetét , ami anyukámról szól. Szeretettel üdvözöllek benneteket . szinci

Zsuzsa03022017. december 7. 19:55

Aranyos, kedves történet, köszönöm, hogy olvashattam: Zsuzsa

SzaipIstvanne2017. december 7. 16:42

Igen, a regi es a mai kis oregek is kicsit aggodoak. Aranyos tortenet. Szeretettel olvastam.

merleg662017. december 7. 14:43

Szeretettel gratulálok remek írásodhoz.

Kicsikinga2017. december 7. 12:43

Bájos, aranyos történet, és nagyon tanulságos, hiszen soha, de soha nem szabad föladni, és menni kell még akkor is, ha messze van, amiért elindulunk.
az, hogy valaki 87 évesen teszi ezt, az maga a csoda!
Bámulatos!
Isten nyugosztalja Édesanyádat, aki már petróleum nélkül is fényben van, mindörökre!