Utazásom Kanári szigetekre-Tenerifére

A mikor 2001. szeptember 11-én, New Yorkban a WTC (World Trade Center – Világkereskedelmi Központ) ikertornyait terrortámadás érte, itteni idő szerint délután 3 kor, én éppen a Kanári szigetek Tenerifén a Playa de las Americas –ban üdültem. A nap egy fakultatív kirándulás keretében elmentünk autóbusszal a sziget közepén levő El Teide vulkánt meglátogatni, ami 3718 méter magasan van. Az egész üdülésem során ez a nap a legnagyobb élmény, de a megrázóbb esemény volt számomra.

Teide, vagy spanyolul El Teide egy aktív, bár alvó vulkán, amely legutóbb 1909-ben tört ki. A vulkán és az azt körülvevő terület alkotja a Teide Nemzeti Parkot (spanyolul Parque Nacional del Teide). A park 18900 hektáron terül el és a világörökség részét, képezi 2007. június 29-e óta.

Míg felkapaszkodtunk a vulkán lábához, holdbéli kísérteties látvány tárult elénk. Elszenesedett kiégett erdők, fekete sziklák. Még a buszban is olyan zene szólt, amitől borsókázott a hátunk, éreztette velünk a vulkán félelmetes erejét. Bár a vulkán régen tört ki, mégis azt éreztük, ott leselkedik ránk, a levegőben volt a jelenléte, szinte hallottuk a neszt, hogy valami nincs rendben. Mikor felértünk, megint csak szomorú esemény fogadott bennünket. A libegő, amivel el tudtunk volna jutni a vulkán szájához, le volt égve. Éppen az előttünk levő héten égett le 6-vagy 8 turistával, akik ott égtek szegények halálra. Gyalog mentünk egy darabig egy sziklát megmászva, onnan fényképeztük a szomorú látványt. Hazafelé menet, egy újabb tragikus eseményt mesélt az ottani idegen vezető. Nem rég egy 30 főt menekítő hajón lelövöldözték azokat a menekült embereket, akik fizettek azért, hogy hajóval ide szigetre eljuttassák őket. Mielőbb célba értek volna, lelőtték őket a gazemberek, belelökték őket az óceánba, elszedték pénzüket. A tetteseket elfogták és az ítélet is megvolt.

Amikor este jó későn hazaértünk, csak a nagy csend fogadott megint bennünket, senki nem volt lent az üdülő strandján, halotti csend uralkodott. Nem tudtuk elképzelni mi van most. Mikor beértem a hűvös klímás apartmanban bekapcsoltam a Tv-t. BBC- néztem, éppen akkor mutogatta a berepülést, hogy a World Trade Center – Világkereskedelmi Központ) ikertornyait terrortámadás érte és angolul mondogatta az eseményeket. Mivel nem tudtam angolul, azt hittem kitört a háború. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik, amit írok, de első látásra úgy tűnt minden. Azonnal telefonáltam a gyerekeknek, de már közben jöttek az

Sms-ek 6-7 személytől is. „Azonnal indulj haza, ne várd meg az üdülés végét, nem lehet tudni mi lesz ennek a vége”. A repülőtéren fegyveres őrök ellenőriztek mindenkit. A levegőben vibrált a félelem, minden ember szeme sarkából mindenkit figyelt, mintha köztünk lennének a terroristák. Én is egy olyan kinézetűt figyeltem állandóan, szinte biztos voltam benne, hogy nem jóban sántikál. Nagyon féltem! A repülőbe mikor felszálltunk, senki meg sem nyikkant hazáig sem, pedig 6 órás út Budapestig. A repülő téren itthon a váróba sem engedtek be senkit, fegyveresek fogadtak. Nagy volt az ellenőrzés. Azt hiszem tovább ezt nem, kell folytatnom, mindenki gondolhatja mit éltem át abban a 10 napban, mire hazajutottam.

Röviden ennyi az akkori eseménydús üdülésemről. Javaslom, ezt a szigetet, ha tehetitek, látogassátok meg, felejthetetlen élmény lesz számotokra is. Köszönöm, hogy elolvastátok.